Moholy-Nagy László nevét ma egyetem viseli Magyarországon és az egész világon ismert és elismert művésznek számít. Legtöbben fotográfusként, vagy festőként hivatkoznak rá.
Moholy-Nagy Weiss néven született Bácsborsódon. A nevet, amin világhírűvé vált, az őt felnevelő és pártfogoló nagybátyja, Dr Nagy Gusztáv iránti tiszteletből vette fel. Vezetéknevének első tagját Nagy Gusztáv születési helyéből, Moholból képezte; így lett Moholy-Nagy. 1919-től már ezen a néven jegyzi az alkotásait.
Walter Gropius hívására tanított a Bauhaus iskolában, foglalkozott könyvillusztrálással, forgatott filmet, elmélyült a fotrgram művészetben, tervezett kirakatot és díszletet. 1934-ig Németországban él, majd Amszterdam és London után, végül Az egysült Államokban telepszik le, ahol 1937-től a NEW Bauhaus irányítását bízzák rá. Két évvel később saját iskolát alapít.
Igazi összművészeti alkotó, a Bauhaus iskola szellemiségének hordozója volt. Meglepő módon magyar közgyűjteménybe először 2018-ban került műve. Ez egy 1922-ben készült képe, a Architektur I / Konstrukció kék alapon címet viseli és a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van. Értékét több milliárd forintra becsülik.
Most mégsem ezt a képet szeretnénk bemutatni tőle, hanem egy olyan alkotást, ami eltér a tőle megszokottól. Ehhez vissza kell ugorjunk időben oda, amikor 1920-ban Berlinbe költözött. A’20-as évek Berlinjében emigráns művészként két dolgot tapasztalt meg igen hamar. A német főváros pezsgő, frivol és a határokat nemhogy feszegető, de gyakran semmibe vevő művészeti életével, valamint a nélkülözést. Kapcsoltba került az ott alkotó dadaistákkal és más avantgárd művészekkel, és rajtuk keresztül járt először olyan kiállításon, ahol láthatta Kurt Schwitters dadaista művész egyik motázsát, amit újságcikkekből, poggyászcímkékből, hajból és karikákból állított össze. Nem győzték meg a látottak; sőt, eleinte taszították a motázsok.
Azonban úgy alakult, hogy 1922-23 telén egy stúdión kellett osztozzon Schwitters-szel. Ahogy később fogalmazott, nem volt pénzük. A stúdiót sem tudták fűteni, festékre, vászonra, sem futotta, így szó sem lehetett arról, hogy festményeket alkosson. Ez volt az az időszak, amikor Németországban elszabadult az infláció, és egy dollár huszonötmillió márkát ért, vagyis a pénz, ha volt is valakinek, nem ért semmit. Ekkor győzte meg, Schwitters Moholy-Nagyot arról, hogy a kor a pénzt használja fel alapanyagnak. Így született meg a „25 csődeljárás keselyűk” című alkotása, ami egy töredékes dadaista kép. Újságokból és banjegyekből kivágott részletek felhasználásával készítette. Maga az eljárás annyira megtetszett neki, hogy ezt követően fényképeknél kezdte használni, így hozva létre fotómontázsait.
A kép jelenleg a Vera és Arturo Schwarz Dadaista és Szürrealista Művészetek Gyűjteményének része, és Izraelben a jeruzsálemi Izrael Múzeumban látható.