Hamarosan kezdődik a tanév, pont mint ahogyan Janne Teller regényének, a Semminek az elején. Mindannyiunk emlékei között ott lehet az, amikor a nyári szünet után be kell menni az iskolába. Az ismerős tanterem idegenül hat, minden túl rendezett és tiszta. Újra be kell laknia az osztálynak, de ez nem megy azonnal. Így érzik a regény főszereplői is, egy fiktív dán kisváros, Taering iskolájának nyolcadik osztályos tanulói.
Minden úgy indul, ahogyan egy tanév indulni szokott, ám az egyik diák, Pierre Anthon, egyszer csak arra a felismerésre jut, hogy a világon semminek nincsen értelme. Így aztán iskolába járni, és úgy egyáltalán bármit is csinálni teljesen fölösleges és értelmetlen. A felismerést tett követi, és Pierre Anthon egyszerűen kisétál az osztályból, még az ajtót sem zárja be maga után. Innentől kezdve egy szilvafán ül, ami meglepő módon úgy tűnik, hogy sem az apját, sem a tanárait, sem a hatóságokat nem foglalkoztatja. Annál inkább és egyre fokozódóan zavarja az osztálytársait.
A fiú távozása a tanteremből feladja a többieknek a kérdés. Mi van, ha Pierre Anthonnak igaza van? Ezért, hogy bebizonyítják neki, és maguknak is, hogy igenis léteznek fontos dolgok, egy elhagyott fűrésztelepen építeni kezdik a Fontos Dolgok Halmát. Először mindenki önként ad bele fontosnak mondott dolgokat, aztán körbejárják a várost és fontosnak gondolt dolgokat kérnek az emberektől. Ezek alkotják a Halom alapját.
A fontos dolgok Halma valahogy mégsem lesz tőlük elég fontos, ezért mint egy körjátékban, egymástól kezdenek dolgokat kérni. Mindenkinek egy kérése van, és mindenkinek be kell adnia a Fontos dolgok Halmába, amit kértek tőle. Kibúvó nincs, . Aztán ha beszolgáltatta, ő kérhet valamit egy olyantól, akitől még nem kért más.
Nem játék amit csinálnak. Eltökéltségből és elkeseredettségből építkeznek. Ahogy nő a Halom, úgy lesznek egyre kegyetlenebbek és egyre inkább elrugaszkodottak mindattól amit korábban helyesnek tartottak. Meg akarják fosztani egymást mindattól, ami valami lényeges jelentést hordoz, hogy ez a fontosság hozzáadódjon a Fontos dolgok Halmához. A Halomra kerül többek között egy pár bokszkesztyű, egy zöld szandál, egy sárga kerékpár, egy dán zászló, egy Krisztus szobor a templomból, egy imaszőnyeg, egyikük halott kisöccse a temetőből, egy lány szüzessége, egy kutya levágott feje, egy fiú ujja.
A felnőttek világa itt csak háttér. A két világ elválik egymástól és csak formálisan érintkezik. Ahogy a Halom épül, a két világ határa egyre áthatolhatatlanabbá válik. A taeringi felnőttek cselekedetei sablonosak, önzőek és magyarázat nélkül inadekvátak. Kísérletet sem tesznek a gyerekek megértésére, a problémákra durván, vagy éppen sehogyan nem reagálnak. Éppen ezért fel sem merül a gyerekekben, hogy segítséget kérjenek akár a szüleiktől, akár a tanáraiktól. Amikor ez mégis megtörténik, az sem lesz több, mint puszta árulkodás, a Halom felfedése a felnőttek előtt. Akik ezt inkább elhallgatni szeretnék, és meg nem történté tudni.
De elég fontosak-e az összegyűjtött a dolgok, hogy meggyőzzék vele Pierre Anthont arról, hogy téved, elég fontosak-e ahhoz, meggyőzzék magukat, hogy igazuk van? Elég fontosak-e ahhoz, hogy ne adják el a Fontos Dolgok Halmát pénzért egy múzeumnak? Végül pedig elég fontosak-e ahhoz, hogy megöljék miattuk Pierre Anthont?
A világ, amit Teller bemutat, egy többszörösen hasadt világ. Elvált szülők, egy széttartó közösség és egy nyolcadikos osztály, ahol az egymáson ejtett sebek alkotják a közösség kötőerejét, és szakítják szét azt.
Ajánlott olvasmány olvasmány őszre mindenkinek, aki túl van már a nyolcadik osztályon.
Szász Péter