Aki ma az Almássy téren jár, nagy valószínűséggel kevés érdeklődést vált ki belőle a 7-es számú ház. A nem különösebben szép, nem is túl jellegzetes lakóház 1885 körül épült, és arról lett híres, hogy az előző évszázad elején, a földszintjén működött a Józsi kávéház. A hely a nevét a tulajdonosáról, Löwinger Józsefről kapta, a kávéház elnevezés viszont erős eufemizmussal takarta a vendéglátóhely valódi jellegét. Rosszhírű hely volt, igazi bűnbarlangként működött. Az alvilági élet egyik központjaként ismerte, aki ismerte. Aki pedig ismerte, az vagy Löwinger embere volt, és nem beszélt róla, vagy olyan, aki egyszer kipróbálta itt a szerencséjét, aztán többet a környéket is kerülni próbálta. Mert aki ide belépett, jó eséllyel elvesztette minden pénzét és nála levő értéktárgyát. A kávézót leginkább „részeg napszámosok, könnyelmű fiatal legények és az utca kóbor leányai” látogatták.
Löwinger módszere az, volt, hogy a környékbeli utcalányokat lefizette, hogy a kávézóba csábítsák az arra járó férfiakat, akik hajlamosak voltak könnyű nyeremény reményében egy kis kártyázásra. A küszöböt átlépve azonban profi hamiskártyásokkal találták szemben magukat. Először még persze nyertek a betérők, talán másodjára is, de többet nem. Az asztaltól pedig addig nem engedték felállni őket, amíg mindenüket el nem nyerték tőlük. Mondani se kell, hogy a dörzsölt profik leadták Löwingernek a nyereményük egy részét.
Az üzlet olyan jól ment, hogy több földszinti lakást is ki tudott bérelni a ravasz vállalkozó, ezekbe a lakásokba csak a kávéház helyiségeiből lehetett bejutni. A többi bejáratot lezáratta, így akár több szobában is zavartalanul folyhatott a balekká lett szerencselovagok kifosztása.
A biztonságra olyannyira ügyelt a sikeres vendéglátós, hogy a tér sarkára őrszemeket állíttatott. Így, ha esetleg feltűnt volna a rendőrség a téren, vagy más módon fenyegetett volna a lebukás veszélye, a kártyázóknak volt idejük olajra lépni. Akik maradtak, csak tisztes polgároknak látszódtak egy csésze kávé mellett.
A rendőrség – legalábbis hivatalosan – sokáig nem tudott a bűntanyáról. 1909-ben egy napon végül Löwingert valaki besúgta. Erre már rendőrségnek is lépnie kellett. Mikor kiszálltak, a tulajdonos mellett húsz ismert hamiskártyást és nyolc áldozatot tartóztatott le, akik között hentesmester és vasúti hivatalnok is volt.
A kávéház a kellemetlen közjáték ellenére nem zárt be, és még évekig zavartalanul üzemelt. Igaz, már más tulajdonossal, és kevesebb haszonnal.
Szász Péter
Felhasznált kép: Fortepan
Képszám: 82366