„Pest utcái között rohanó nép, puskalövések,
rendőr, tört üvegek, népszava, forradalom.
Én egyedül tehetetlenül itt számlálom a percet
nincs hír, nincs újság, villanyosom megakadt.
Néma falun lakom én, hol még az ebek sem ugatnak,
nem bőgnek tehenek, még a a malac se visít.
Nádas eresznek alatta topázszemü tengericső csügg.
Hószinü fal, kék árny. Csend, csak a fecske csicserg.
Csak ha a villanyos átrohan itt (és mint a tehén bőg)
sejteni a város szörnyeteges közelét.
Ám most alszik a táj: egy döglött villanyos állong.
Ó bús villanyosom! bús ez a néma világ!
Bús e méla falún az üres sínekre merengni.”
A fenti részlet, Babits Mihály; Május huszonhárom Rákospalotán című verséből származik. Ha valaki kinéz ugyanazon az ablakon, amelyen át Babits kinézett 1912 vérvörös csütörtökén, ma is villamosra lát. Szerencsés esetben nem elakadt villamosra. 1911. októberében költözött Rákospalotára, a Fő út 2-es szám alatti ház egyik lakásába. Az 1900 és 1905 között szecessziós stílusban épület egy egyemeletes lakóház, Rákospalota első bérháza, és sokáig a környék egyetlen igazi „városi” háza volt. A földszinti részt üzlethelyiségek foglalják el, míg az emeleten polgárias lakások találhatók.
Miért pont ide, kérdezhetnénk. A válasz viszonylag kézenfekvő. Részben, mert Rákospalotán máshol nem lehetett lakást bérelni akkoriban, részben a villamos miatt. Babits középiskolai tanári pályája során több helyen is dolgozott az országban. Függően attól, hogy éppen hová helyezték. 1911 őszén újpesti Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban kezdett dolgozni. A két települést ekkor már villamosjárat kötötte össze. Innen könnyen eljutott dolgozni, vagy éppen Budapestre, a Bristrol kávéházba, ahol ekkoriban a Nyugat szerkesztőségi ülései voltak. A vidéki költő, merthogy annak számított, ebben az időszakban lett a lap állandó munkatársa.
Rákospalota éppen ezért közel sem jelentette számára azt az elszigeteltséget, vagy ahogy ő érezte, száműzetést, mint Fogaras jelentett a korábbi években. Hiába festette le olyan érzékletesen a különbséget a vérbefojtott budapesti munkástüntetés, és az időtlen, falusi csend között. Hacsak nem akadt el a villamos. Innen nem pusztán ő járt be a nagyvárosba ügyeket intézni, ismeretségeket kötni és ápolni. Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond is vendégeskedett nála. Ezalatt az alig több, mint egy év alatt, amíg Rákospalotán lakott, fordította magyarra a világirodalom egyik legjelentősebb művét, Dante Isteni színjátékát.
1912-ben új iskolába helyezték át, a Tisztviselőtelepi Magyar Királyi Állami Gimnáziumban kezdett dolgozni. Budapesti munkahelyére már nem volt praktikus Rákospalotáról bejárnia. Innentől kezdve a Nyugat mellett, az iskola, és a lakása is a fővároshoz kötötte.
Szász Péter