Hamarosan elnököt választanak az Egyesült Államokban, és eldől, hogy ki lakhat a következő négy évben a Fehér Házban. A küzdelem késhegyre menő. Nem véletlenül. Aki jövő januárban beülhet az íróasztal mögé az Ovális irodában, az lakhat a Fehér Házban, aludhat az elnöki hálószobában, repülhet az air Force One-on, és ha belép egy valahová, akkor eljátsszák neki „Hail to the Chief”, vagyis az „Üdvözlet a főparancsnoknak” kezdetű induló első néhány taktusát. A munka, amit elnyerni remélnek a pályázók határozott időre szól, fix fizetéssel és béren kívüli juttatásokkal együtt járó közalkalmazotti állás. Nézzük, hogy mi jár a pozícióval, és mi nem.
Az amerikai elnökök 2001 óta évi 400 ezer dollár fizetést kapnak, ami igen jelentős pénz, ha összevetjük az amerikai éves átlagbérrel, ami valamivel évi 63 ezer dollár felett van. Ezen felül jár még 50 ezer dollárnyi költségtérítés különféle kiadásokra, 19 ezer dollárnyi költségtérítés kifejezetten szórakozásra, valamint hozzáférése van egy 100 ezer dolláros adómentes utazási számlához is. Ez utóbbit a személyes utazásaival nehezen tudna lemeríteni, ugyanis az elnöki különgép használatáért nem kell fizetnie. Bárhová is utazhat vele. Az elnöki konvoj költségeibe sem kell beleszállnia. Természetesen ingyen lakhat a Fehér Házban, a rá vigyázó titkosszolgálat embereinek bérét sem vonják le a fizetéséből. Több más, meglepően banális dolgokért viszont a saját zsebébe kell nyúlnia.
Mikor a második amerikai elnök, John Adams 1800 november 1-én beköltözött a frissen elkészült Fehér Házba, a kulcsokon kívül mást nagyon nem kapott hozzá. A saját személyzetét vitte magával, és mint addig is, minden kiadást maga állt. Az évek során az állam a hivatalos költségeket átvállalta az elnököktől. Nem is csoda, az elnöki bérből nem lenne lehetséges a Pennsylvania Sugárút 1600 hatalmas, évi 1,4 milliárd dollárt felemésztő fenntartási költségét kigazdálkodni. Ebbe az összegbe az elnök és az elnöki család személyes kiadásai nem tartoznak bele.
Mégis, milyen lehet a világ legismertebb és legfontosabb irodaházában lakni? Rosalynn Carter egykori First Lady szerint, az elnöki rezidencián lakni olyan, mint egy panzióban. Az elnöki család elsőrangú kiszolgálásban részesül, ám minden hónap végén kézhez kapják a számlát a Fehér Ház háznagyi irodájától. Két példányt állítanak ki, és stílszerűen az egyik példányát az elnöknek, a másikat a feleségének nyújtják át. Nyilván, hogy ne legyen vita, ki mire mennyit költött.
A panzió hasonlatnál maradva, pont a szállás költsége nem szerepel a számlán, a lakhatást az állam állja. Ám más tételek viszont feketén-fehéren ott vannak. Ha az elnöki pár valamelyik tagja ruhát akar magának venni, vagy csináltatni, azt továbbra is saját zsebből kell fizetnie. Ami elsőre természetesnek tűnik, mégis van benne egy csavar. A divattervezők gyakran versengenek azon, hogy kinek a ruháját viselje a First Lady a beiktatási ceremónián, esetleg más fontos eseményen. Ezeket a ruhákat ajándékba adják, ám ha megtartja őket a viselője, akkor a törvény szerint ki kell fizesse az árát. Ám ha egy hordás után tovább ajándékozza őket, akkor a fizetési kötelezettség nem áll fönt. Tehát ha azt látjuk, hogy az elnöki pár valahol csillagászati árú ruhában jelenik meg, akkor jó esetben többet nem látjuk őket így felöltözve.
Jobban illik egy panzió profiljába az , hogy a Fehér Ház pénzt kér az elnök ruháinak tisztításáért. Nem ő gyömöszöli a piszkos zokniját a mosógépbe, és az öltönyét sem maga viszi a tisztítóba. Ezt házon belül, pénzért elvégzik neki. Ha az elnök bármilyen privát rendezvényt szeretne szervezni akár a Fehér Házban, akár azon kívül; természetesen rendelkezésére áll az elnöki személyzet, viszont ilyenkor neki kell fizetnie őket, a pincéreket, a takarítást, mindent. Ettől függetlenül az elnökök gyakran élnek ezzel a lehetőséggel. Legutóbb Biden elnök unokája tartotta itt az esküvőjét.
Amikor az elnök megajándékoz egy másik állam- vagy kormányfőt, akkor azt is magának kell fizetnie. Igaz, nem teljesen saját zsebből. Az 50 ezer dolláros keretét erre felhasználhatja. Szintén az elnöknek kell fizetnie a szállását, ha nyaralni megy. Ez alól kivétel Camp David, amit ingyen használhat. Az elnöki családnak a fodrász sem jár ingyen. Fizetniük kell érte. Az elnök dolgát megkönnyíti ugyanakkor, hogy a Fehér Háznak saját fodrászata is van. Ezen felül az elnöknek fizetnie kell olyan hétköznapi dolgokért is, mint a fogkrém, a WC papír, vagy a szemeteszsák. Ám ami most minket a legjobban érdekel, az elnököknek fizetniük kell a mindennapi étkezésüket.
Ha beletekintünk az elnöki tányérba, találhatunk néhány érdekes dolgot. Széleskörben ismert, hogy a volt elnök, és jelenlegi elnök-jelölt, Donald Trump ízlése a sztárséfek rémálma. Kedvencei közé tartoznak a gyorséttermi hamburgerek, a jól átsült steak, a csokoládétorta, és mindezek mellé a diétás kóla. Ki tudja, hogy miért pont a diétás. Mikor a kínai elnököt látta vendégül, külön megemlítette a sajtónak, hogy milyen csodálatos volt a csokoládétorta, amit ettek. Más alkalommal saját zsebből költött 5500 dollárt hamburgerre és más gyorséttermi ételekre, mikor fogadást adott egy csapatnyi sportolónak. Nem régen pedig kampányfogásként beállt sült krumplit sütni egy McDonald’s-ban.
Talán meglepő, de a jelenlegi elnök akár kezet is foghatna elődjével, ha az ételekről van szó. Biden is szereti a steaket, ám ő a sajtos változatáért van oda. Kedvelt ételei között feltűnik lakóhelyének, Wilmington-nak az egyik különlegessége, a Bobbie szendvics. Ennek a lelke a sült pulyka és az áfonya szósz. Dea 46. elnök bevallott favoritja a felesége által készített csirkés tészta. A fagylalt iránti rajongása is széles körben ismert. Gyakran fényképezik fagylaltozás közben. Szintén a fagylalt volt a gyengéje Johnson elnöknek, aki 1963 és 1969-közötti elnöksége idején jó pár tölcsérnyi fagyit elfogyasztott. Az ő nagy kedvence a Chicken-fried steak volt, ami nevével ellentétben marhahúsból készül, és jobbára egy párizsi bundában kisütött rántott szelet, némi szósszal.
A nassolás magasiskoláját kétségkívül Ronald Reagan mutatta be. Ragan 1981 és 1989 között szerethető apa figuraként új karaktert adott az elnöki hivatalnak, miközben ellentmondásos politikájával felpörgette az amerikai gazdaságot, megnyerte a hidegháborút és embertelen mennyiségű Jelly Belly jelly bean-t tömött magába. A ma már nálunk is kapható színes zselés cukorkák állandóan az elnök keze ügyében voltak. Az elnöki különgépre egy tartót terveztetett a számukra, hogy semmi esetre se szóródjanak ki. Elnöksége utolsó éveiben azonban hűtlenné vált irántuk, és áttért a nem éppen egészségesebb, de ugyanúgy színes cukormázzal borított m&m’s csokigolyók majszolására.
Nixon elnök a Watergate botrányba bukott bele, személyéhez ezen kívül legalább egy kulináris botrányt is kapcsolhatunk. A Fehér Ház 1969 és 1974 közötti lakója igen szerette a cottage cheese-t, vagyis egyfajta túrót. Nincs is ezzel semmi gond. Kifejezetten egészséges étel. Na de ketchuppel?!
Egészen más a helyzet, amikor az elnök repül valahová. Az Air Force One viszont nem egy fapados járat, senki nem vihet föl magával ételt vagy italt. Még az elnök sem csomagol magának pulykás szendvicset az útra. Viszont az elnöki járaton legendásan jó a konyha. Hagyományosan a First Lady irányítása alatt állítják össze a menüt. Aki az elnökkel utazik, annak nem lehet panasza. Az adagok jó nagyok és kalóriadúsak, és szinte folyamatosan szervíroznak valamit. Olyan ételek kerülhetnek az utasok elé, mint egy egyszerű csirkés Caesar wrap sajttal és savanyúsággal, vagy mondjuk egy menü, ami capri salátából, marhahúsos raguval töltött bazsalikomos lasagnából és tiramisuból áll. Esetleg kaphatnak grillezett marha hátszínt friss paradicsomsalsával , mellé párolt tarkababot, friss fokhagymás pirítóssal, és kertizöldséges szendvicset és epres fagylaltot kehelyben. A luxus érzésének fokozására az összes ételt kifejezetten az elnöki különgéphez tervezett, elnöki címerrel ellátott porcelánban szolgálják fel.
A luxus érzésnek luxus ára is van. Az út végeztével, néhány napon belül azonban kellemetlen meglepetés éri az embert. Érkezik a számla. Már egy egyszerűbb nassolni valóért elkérhetnek 20 dollárt, vagy még többet. Egy rövid repülőút étkezési költsége valahol 17 és 50 dollár közé esik, ám az összeg gyorsan kúszhat fölfelé. A nagy baj ezzel – hangzik el gyakran a panasz – hogy nem lehet előre tudni, hogy mit fognak felszolgálni. Lehet, hogy csak egy egyszerűbb étel kerül az utasok elé, de az is előfordulhat, hogy egy különlegesebb fogás. Így hamar több száz dollár is lehet egy utazás költsége, amit mindenkinek kiszámláznak, aki a gépen utazott. Függetlenül attól, hogy kért-e enni vagy inni valaki. Aztán az elnöktől a legrosszabbul fizetett asszisztensig mindenkitől behajtják a pénzt.
Ehhez már csak annyit tudunk hozzátenni, hogy váljon egészségükre.
Szász Péter