A tudomány fejlődése minden korban hatott a művészetekre. Új témákat, új eszközöket, új anyagokat adott az alkotók kezébe. Ma, mikor az intelligensnek mondott algoritmusok egyre több helyen vannak jelen az életünkben, és növekvő mértékben nyernek teret a kreatív ágazatokban is, nem túlzás azt állítani, hogy az ipari forradalomhoz mérhető változások kezdetén vagyunk. Az alábbi példával a tudományos eredmények egyik festészetre gyakorolt pozitív hatását próbáljuk bemutatni.
1797-ben a francia tudós, Louis Vauquelin felfedezte az ólomkromátot (PbCrO₄), ezt az élénk sárga színű szervetlen vegyületet. Ezt 1809-ben sikerült pigment formában szintetizálni is. Az új gyártási eljárás segítségével hamarosan más; vörös, sárga és narancssárga kobalt alapú pigmenteket is elő tudtak állítani, amely pigmentek szolgáltak az új fajta festékek alapanyagául.
Ezek a vibráló, és tartós színek hamar népszerűvé váltak a festők körében, ám az igazi nagy ugráshoz az kellett, hogy Lefranc Bourgeois 1841-ben feltalálja a fém festéktubust. Ezzel lehetővé lehetővé vált a művészek számára, hogy kitelepüljenek a szabadba, és ott fessenek; így megörökíthessék a természetes fény színeit, árnyalatait. Így született meg az impresszionizmus.
Kiemelt képünkön Albert Joseph Moore (1841-1893) egy festménye látható. Moore gyakran örökített alvó nőalakokat, akiket narancssárga tógába öltöztetett. A sárga színhez pedig krómfestéket használt, mint a korszakban majdnem mindenki. Ez a festménye, „The midsummer” (Nyárközép), 1887-ben került kiállításra a londoni Királyi Akadémián. Ez Moore egyik legnagyobb (155 x 160 cm) és egyben legismertebb festménye.
Szász Péter