„Mit meg nem tesz egy nő a nyércbundáért!”
Elisabeth Lane
„Volt egy selyem sapkám Budapesten. Nagyon jól éreztem magam benne aztán kirúgtak selyemsapkában.”
Felix Bassenak
Kicsit elkésve de egy karácsonyi klasszikust mutatnánk be olvasóinknak. Méghozzá a régi Hollywoodból, úgyhogy a vintage amerikai karácsony hangulatát idézzük fel.
Egy kevésbé ismert filmről van szó, a Barbara Stanwyck (1907-1990, szül. Ruby Catherine Stevens) főszereplésével bemutatott Karácsony Connecticutbenről. (1945) Rendező: Peter Godfrey.
A film egyik érdekessége a magyar vonatkozása: S. Z. Szakall azaz „Szőke Szakáll” játsza a magyar szakácsot, akinek a történetben kulcsszerep jut.
Szakall egy zsidó származású magyar színész volt, akiről sose hallunk itthon, Magyarországon pedig a Casablancában is szerepelt. Gerő Jenőként Budapesten született, fellépett Bécsben és Németországban, majd Hitler miatt vissza kellett térnie hazájába. De innen is el kellett menekülnie 1940-ben, nyilvánvaló okok miatt. Szakall végül is ezen a néven amerikai állampolgár lett és sikeres filmes karriert futott be. (1955-ös halálálig.) Általában kedves nagybácsikat, szeretnivaló figurákat játszott ez az akkor már korántsem fiatal, testes, de karizmatikus férfi.
A film egy kedves kis történet, aminek főhősnője Elisabeth Lane, (Stanwyck) egy sikeres gasztro-influenszer, ahogy ma mondanánk, aki emellett családanya is. Azaz, valójában egyik sem: szingli és nem tud főzni.
Elisabethnek váratlanul el kell utaznia Connecticutba és élőben bizonyítania legendás háziasszonyi- szakácsnői képességeit, amelyekről rendszeresen cikkeket ír egy magazinba. A főnöke, Mr. Yardley (Sydney Greenstreet) követeli, hogy Elisabeth élőben nyűgözze le gasztronómiai képességeivel őt magát és egy veterán matrózt, (Dennis Morgan) aki nemrég hajótöröttként nélkülözni volt kénytelen a kulináris örömöket.
Mi sem lehet nagyobb jutalomjáték egy ilyen háziasszony-sztárnak mintsem hogy egy háborús hősnek főzhet! Szerencsére Elisabeth magával tudja vinni Bassenakot, (és az ő jó részben budapesti receptjeit) de így is komoly kihívások elé néz. Nem elég, hogy le kell nyűgöznie egy veteránt meg a főnökét, egy másik férfinek is tervei vannak vele.
Érdekes és számomra megható, hogy egy 1945-ben játszódó filmben, az egyik kulcskarakter éppen magyar, bár nemrég a két ország még hadviselő fél volt és valójában szegény Szakall számos családtagját is megölték a nácik…
Egyébként -feltehetően zsidó származású- magyar karakterek feltűnnek más korabeli amerikai filmekben is, például a „Ne légy pancser” (’Don’t be a sucker”) című propaganda filmben, amiben egy magyar értelmiségi meséli el újdonsült amerikai honfitársainak, hogy hogyan jön létre a fasizmus és hogy miért nem szabad engedni a gyűlöletkeltésnek, akár a feketék, akár a zsidók, akár katolikusok ellen irányul. Mondhatjuk, hogy erről aztán lehetett mit mesélnie egy magyar menekültnek…Természetesen ez nem olyan meglepő, ha megfontoljuk, hogy a klasszikus Hollywood mennyi magyar közreműködővel rendelkezett. Talán ezért is volt olyan jó.
Visszatérve a filmre: tulajdonképpen elég modern kis történet, a végére megérkezik az igazi szerelem is Elisabeth életébe, a sztori nem nagyon fordulatos, de nagyon kellemes. Connecticut a vidéki karácsonyt jelképezi, és tényleg egy varázslatos nagy házban játszódik a cselekmény nagy része. Az Elisabethet alakító Barbara Stanwyck kora nagy amerikai színésznője, csábos és méltóságteljes igazi sztár volt. Inkább drámai szerepekben alakított nagyot, de sokoldalúsága okán a komédia területén is meggyőzőnek bizonyult.
Ismerős lehet például a Kettős Kárigényből (Double Indemnity, 1944) ami a film noir egyik legnagyobb klasszikusa. A film másik erőssége a humora, kellemes ellazító és hangulatos mű azoknak, akik karácsonykor fogékonyak is egy kis Sinatra-zenére és mindig arról ábrándoztak, hogy a hóesésben végig mennek a Wall Streeten kiállított karácsonyfához. (Bár itt a „vidéki” Amerikát fogjuk látni, de a hangulat hasonló.) Van egy szerintem ikonikusnak nevezhető karácsonyi hóesésben szánozó jelenete. A párbeszédek pörgősek, a korban megszokott szellemes-humoros csörték, amelyek kiválóan illeszkednek a helyzetkomikumhoz. De nem olyan fárasztóak és erőltetettek, mint a Philadelphiai történetben. Nem minden karakter akar szellemes tréfamester lenni, hanem hűek a saját szerepükhöz.
A filmet augusztusban mutatták be valamiért, de nagy siker lett: az amerikai közönség szomjazott már a humorra és a kikapcsolódásra. A békére, és a karácsonyra. Akkoriban főleg nagy szükség volt a karácsony szellemére…
A mai grincseskedő korszakban én legalábbis szívesen élem át újra e régi, háború utáni karácsony hangulatot.
Bártfai Imre