„Reagan”, 2024, rendező: Sean McNamara.
Nemrégiben a Szabadság-téren ültem, a Reagan-szobor közelében.
Egy apuka sétált el a gyermekével, aki megkérdezte: Ki volt ez a bácsi?
-Ő egy ripacs amerikai színész volt.-válaszolta az apa.
Elgondolkodtam. Vajon hány filmet láthatott az illető Reagan szereplésével mielőtt ezt az értékelést megtette? Gondolom egyet sem. Az emberek szeretnek mindent politikai véleményük alapján megítélni.
Reagan valószínűleg nem volt egy Marlon Brando, de világtörténelmi szerepét kár elvitatni. (És talán sokunknak miatta van egyáltalán ma szavazati joga. Mármint olyan ami valamit ér, és nem csak a Népfront jelöltjeire leadható.)
Ez a kortárs „biopic” a másik oldalt képviseli: a Reagan-legendát.
A film lényegében egy KGB ügynök, Petrovics (John Voight) narrációja: ő mondja el fiatal politikusnak, és általa nekünk, hogyan tudta egy korábban jelentéktelennek tartott hollywoodi színész, a Gipper, megdönteni a szovjet birodalmat.
(Reagan beceneve volt a Gipper, egy Gipp nevű futballista után, aki meghalt és a csapat edzője arra bíztatta a csapattagokat, hogy győzzenek az ő, azaz „Gipper” kedvéért.)
Petrovics, aki színész kora óta követi Reagant alapvetően egy egyszerű könyv, egy regény alapján fejti meg Reagan titkát. (Harold Bell Wright That Printer of Udells c. regénye alapján ami egy alkoholista apa szegény gyereke újraszületett keresztény lesz, munkát talál, majd politikus lesz. A könyv Reagan szerint a jó győzelmét jelképezi a gonosz fölött, azt hogy a jókat segíti az Úr ha keményen küzdenek.)
Meg azáltal hogy végigkövette az életét, és közben ő is megöregedett, és mondjuk ki: kissé ő is Reagan-lett. A szabadság ragályos!
A film célja nyilván a konzervatív ikon Reagan bemutatása volt, egyfajta programadás a jelennek. Emellett bizonyára sok fiatal van, aki számára a Hidegháború, és Reagan világa teljesen idegen, nekik be kellett mutatni ismét a „Gonosz Birodalma” ellen küzdő, szabadpiac- és szabadságpárti Ronald Reagant.
Nincs nagyobb konzervatív ikon nála. Más republikánus elnökök túl régen éltek, és kevésbé voltak piacpártiak (Lincoln) vagy elhomályosítja az emléküket egy botrány (Nixon). Reaganben megvolt minden, amit a Republikánus Párt szeret: siker, vallásosság, a szabadpiac és az egyéni szabadság iránti elkötelezettség, és persze az ehhez passzoló kőkemény antikommunizmus. (Ez utóbbi Nixonban is megvolt persze.) Reagan beszédei éppolyan ikonikusak lettek, mint Kennedyé, és Reagan nem volt túlzottan entellektüel sem. (Amerikában a konzervatív oldalon mindig van egy jó adag bizalmatlanság az értelmiséggel szemben.) Ezen felül Reagan karizmatikus volt, mint Franklin D. Roosevelt, csak épp -konzervatív szempontból-ő a jó oldalon állt, a New Deallel szemben. (Pedig korábban bevallottan new dealer volt ő is!)
Ma is ő a konzervatívok hőse, akihez minden elnököt mérnek. Ezt az elnököt akarja bemutatni a film, és mi nézők keressük Reagan titkát. (A filmbeli szovjetekkel együtt.)
A filmet a covid alatt forgatták, számos helyszín Oklahomában van Washington helyett, (csak jól megdolgozták a képeket) és láthatóan konzervatív színészek szerepeltek benne. Például szerepel benne a liberális Hollywoodot folyton bíráló Kevin Sorbo is akit már nem látnak szívesen az álomgyárban…Kissé érződik is a filmen hogy nem a hivatalos Hollywood műve, ahol Reagan neve már nem cseng olyan jól.
A Reagant játszó Dennis Quaid láthatóan nagy hangsúlyt helyezett a Gipper sajátos féloldalas mosolyának, arcjátékának bemutatására. Penelope Ann Miller és Quaid, azaz Nancy és Ronald mint házastársak között valóban van egy kémia, talán ez működik a leginkább a filmben.
Minden más kissé összecsapottabbnak, vázlatosabbnak mutatkozik. Sajnos sok szereplőt, főleg a szovjeteket kissé karikatúra-szerűnek érez a néző, folyton a sötétben ülnek nagy plecsnikkel a zakójukon és konspirálnak Reagan, a szabadság, a kereszténység és általában minden jó ellen.
A film kissé naívan mutatja be a szovjeteket: ők folyton csak ámuldoznak Reagan emberi nagyságán és ravasz fordulatain, a film végére pedig a fiatal orosz politikus úgy tűnik, megvilágosodott: belátta, hogy Reagan, a szabadság avatarja, egyszerűen túl nagy falat volt a Szovjetuniónak.
Nem akarnám elviccelni a dolgot persze, amellett, hogy a film kissé naív eposz, vannak nagyon eltalált jelenetei. A Reagannal való találkozásra váró, egymás után meghaló szovjet főtitkárokat bemutató snitt vicces, az elnök elleni merénylet felkavaróan drámai, köszönhetően az éles vágásoknak és a kamera-perspektívának. A kezdő képsorok a legjobbak, a Hidegháború egész hangulatát azonnal elénk tálalják, mintegy bevezetve az elnök világába, és megadva a tétet: a világ sorsa, a szabadság és az emberiség túlélése.
Egyes történelmi jeleneteket is ügyes kamerállásokkal és monumentálisan mutat be a film pl. a berlini beszédet, amikor Reagan felszólította Gorbacsovot, hogy döntse le a falat.
A végén is megható az a távoli, felülről nagy tájképet mutató jelenet, ahogy Reagan mint egyszerű, a dolgát elvégző cowboy a naplementében kilovagol az életből (és a történelemből) is. Neki eljött az alkony, de reméli, Amerika felett örökké a hajnal hasad. A fényképezés a film egyértelmű erőssége és a film közben bejátszott zenék is.
Itt nehéz nem meghatódni, a film eléri a célját, de nem annyira az antikommunista szabadságharcos Reagan, mint inkább a törékeny ember bemutatásával. A film bemutatja Reagan némely kudarcát és kétes cselekedetét is, de valahogy a feszültség adagolása, az események egymásutánja nem az igazi. Az események sincsenek kibontva igazán, persze ez nehéz is lenne anélkül, hogy egy egész sorozatot készítenek.
Minden igazi nagy történelmi eposznak megvan a maga ritmusa, sodró lendülete, példa erre Spielberg Lincolnja és talán Oliver Stone Nixonja is. A Reagan-film ebben gyengébben teljesít.
Reagan, mint ember valahogy ebben a filmben érdekesebb, mint politikus, a személyes jelenetek talán eltaláltabbak mint a monumentális, amúgy is ismert politikai események bemutatása. Az is figyelemreméltó ahogy egyes jeleneteket nem visznek teljesen végig, csak utalnak arra mi történik.
Mi hát Reagan titka? Petrovics elmondja: az emberek azért küszködnek és áldozzák fel akár az életüket is, hogy úgy éljenek, ahogy akarnak. És persze Istenért. Reagan titka: az egyéni szabadság, amit a Gipper mozgásba hozott a Vasfüggöny másik oldalán is.
Mi volt ő? Egyszerű cowboy, színész, politikus? A film válasza:talán life guard azaz úszómester, ahogy fiatal korában: ki akarta hozni az embereket a vízből. És hát jó mélyen volt mindenki benne, amikor ő megérkezett.
Az elnök ahogy jött, úgy el is lovagolt, de itt maradt nekünk a szabadság. Most már a mi felelősségünk: mert a szabadság mindig csak egy generációra van a saját kihalásától.
Bártfai Imre
Illusztráció: Microsoft Copilot.