(interjú)
Az alábbiakban Dr. Berczik Krisztina klinikai szakpszichológussal, pszichoterapeutával olvashatnak interjút a nem régen megjelent Állj Önmagad mellé című könyvével kapcsolatban. A szerző első könyve mögött több évnyi oktató, kutató és magánpraxisbeli tapasztalat áll. Nagy örömünkre szolgált, hogy elvállalta a beszélgetést.
Az a könyv címe, hogy Állj önmagad mellé. Hogyan definiálná saját könyvét? A cím alapján egy kicsit önsegítő, vagy önismereti könyvnek tűnik.
Igen, önsegítő és önismereti könyv, emellett pedig még a kollégáimnak is szántam
Tehát akkor szakmai továbbképzésre is alkalmas lehet egy ilyen írás?
Igen, alkalmas lehet. A Magyar Viselkedés-, Kognitív és Sématerápiás Egyesületben, ahol oktatok, forgalmazzák könyvet és jók a visszajelzések a hallgatók részéről. Az ELTE-n, ahol szintén tanítok, a Pszichoterápiás elméletek című tantárgy ajánlott irodalmai közé tartozik.
A könyvet a terápiát végző kollégák is tudják használni, mivel a kognitív viselkedésterápia elméletét és módszertanát elég alaposan kifejtettem benne.
A megírásban melyik motiváció volt erősebb, hogy laikusoknak, vagy szakembereknek szóljon elsősorban?
Elsősorban inkább laikusoknak szántam, de olyan igénnyel szerettem volna megírni, hogy szakembereknek is használható legyen. Több mint húsz éve végzek pszichoterápiát, ezen belül elsősorban sématerápiával és kognitív viselkedésterápiával dolgozom, emellett pedig ugyanennyi ideje tanítok a felsőoktatásban. Egy elég speciális tudást szereztem az elmúlt két évtizedben, amely a szélesebb közönség részére már kevésbé hozzáférhető. Ezt a tudást és tapasztalatot szerettem volna átadni a könyvvel.
Pár mondatot mondaná a sématerápiáról, hogy mit takar, hogy hogyan kell ezt elképzelni nagy vonalakban.
A sématerápia egy integratív pszichoterápia, amely több pszichoterápiás módszer – többek között a kognitív viselkedésterápia, a pszichoanalitikus tárgykapcsolatelmélet, a pszichodráma, a Gestalt-terápia – elméletét és gyakorlatát ötvözi magában. A sématerápiát Jeffrey E. Young dolgozta ki.
A sématerápia segítségével olyan, a személyiségvonásokból fakadó, átható problémákat is hatékonyan lehet kezelni, amelyek esetében a hagyományos kognitív viselkedésterápiával vagy más módszerrel nem érnek el eredményeket. A sématerápiát azért is szeretem nagyon, mert összetett, de mégis jól átlátható koncepciót nyújt a személyiség működésének és a lelki zavarok kialakulásának a megértéséhez. Emellett pedig rendkívül alaposan kidolgozott és hatékony terápiás módszertannal rendelkezik.
Egy kicsit a gyakorlatról, hogyha beszélne.
A sématerápia egy hosszabb terápiás forma, több hónaptól akár több évig is tarthat. A terápia elején felmérést végzünk, amelyhez a klienssel történő beszélgetés mellett sématerápiás kérdőéveket is használunk, illetve diagnosztikus imaginációt is szoktunk alkalmazni, amely általában fókuszáltan megmutatja a fő problémát. A felmérés során nyert információk alapján készítjük el a sématerápiás konceptualizációt, amely a kezelés kiindulópontját és alapját képezi. A diagnosztikus szakasz után következik a terápiás szakasz. Többféle módszerrel dolgozunk a sématerápiában. Egyrészt élményalapú módszerekkel, mint például az imagináció és a széktechnika, de gyakran alkalmazunk kognitív alapú módszereket is, mint például a sémamód napló. Mindezek a technikák a korai maladaptív, ártalmas sémák átírására irányulnak. A sémák gátolják, hogy életünkben betöltsük az alapvető érzelmi szükségleteinket, és a sématerápia egyik fő célja, hogy minél inkább képesek legyünk érzelmi szükségleteinknek megfelelően, azokkal összhangban élni.
Amit még fontosnak tartok megemlíteni, az a terapeuta attitűdje: az úgynevezett keretek közötti szülői újragondoskodás. Elfogadó, támogató attitűddel vagyunk jelen a terápiában, és megpróbáljuk betölteni a kliens azon alapvető érzelmi szükségleteit, amelyek a szüleivel való kapcsolatában betöltetlenek maradtak.
Hogyha valakinek problémája van, mik lehetnek azok az első jelek, amit ő maga föl tud ismerni, és ami alapján segítséget tud kérni szakembertől?
Ha valakinek például hosszú ideig fennálló, ismétlődő kapcsolati problémái vannak, például rendszeresen hasonló partnereket választ, akikkel aztán ismétlődően nem jól alakulnak a dolgok, akkor a sématerápia jó választás lehet. Vagy visszatérően a képességei alatt vállal munkát, mert nem hisz magában annak ellenére, hogy számos bizonyíték van arra, hogy ő többre is képes lenne.
A tartósan fennálló, visszatérő, ismétlődő lelki problémák, kóros viselkedési mintázatok, önsorsrontó viselkedések, kapcsolati nehézségek, nem enyhülő szorongások, lehangoltság, hangulatingadozások, önértékeléssel, önbecsüléssel kapcsolatos problémák, valamint a gyermekkori traumák és az ezekből fakadó nehézségek kezelésére a sématerápia kiválóan alkalmas.
Ön is említette, és a könyvben is szerepel, hogy van öt olyan érzelmi szükséglet. Melyek ezek, és mit okoz a be nem töltődésük?
Az öt alapvető érzelmi szükségletet saját klinikai megfigyeléseik és mások elméletei alapján határozták meg Young és munkatársai. Veleszületett igényekről van szó, tehát minden ember ezekkel az alapvető érzelmi szükségletekkel születik. Abban lehet különbség, hogy kinél mennyire erős egyik vagy másik. Optimális helyzetben a szülők, a gondozók, a környezet rá tud hangolódni a gyermek igényeire, és ki tudja elégíteni ezeket az alapvető érzelmi szükségleteket, melyek betöltődése az egészséges személyiségfejlődés feltétele. Amennyiben viszont sérül az alapvető érzelmi szükségletek betöltődése, akkor nagy esély van arra, hogy kialakulnak a korai maladaptív sémák.
Az első alapvető érzelmi szükséglet a biztonságos kötődés. Ide tartozik az elfogadásra, a szeretetre, a biztonságra, a kiszámíthatóságra, a gondoskodásra, a kapcsolódásra, kötődésre való igény. Minden kisgyerek arra vágyik, hogy ezeket megkapja. Azonban a szülők, a nevelők nem mindig képesek a biztonságos kötődés szükségletét megfelelően kielégíteni, mindezt megadni. Elhanyagoló vagy bántalmazó környezetben sérülnek a gyermeknek a biztonságos kötődésre vonatkozó szükségletei.
A következő az autonómia, a kompetencia és az én-azonosság iránti szükséglet. Ahogy nő a gyermek, fontos, hogy megtapasztalja a saját önállóságát, és azt, hogy képes dolgokat hatékonyan végrehajtani. Hogyha a szülők nem tudják megfelelően támogatni az autonómiáját, az identitása alakulását, akkor ez a szükséglet sem tud megfelelően betöltődni.
A harmadik érzelmi szükséglet, a reális keretek és az önkontroll, arról szól, hogy fontos egészséges, reális módon határokat szabni egy gyermeknek, és megtanítani neki azt, hogy legyen tekintettel másokra, ne helyezze magát mások fölé, illetve legyen képes észszerű mértékben késleltetni a szükségletei kielégítését és önkontrollt gyakorolni. Hogyha ez a szükséglet sérül, akkor kialakulhatnak azok sémák, amelyek alapján azt gondolhatja, hogy fölötte áll másoknak, és rá nem vonatkoznak olyan szabályok, mint a többi emberre, illetve megtörténhet, hogy nem lesz képes impulzusait megfelelően szabályozni, ami miatt bajba sodorhatja magát vagy másokat.
A jogos igények és érzelmek szabad kifejezésének szükséglete a negyedik, és ahogy a nevében is benne van, arról szól, hogy legyen lehetőség beszélni a szükségletekről, az érzelmekről, lehessen szabadon kifejezni azokat. Fontos, hogy ezeket a gyermek életének jelentős szereplői komolyan vegyék, és ne érvénytelenítsék.
Az ötödik alapvető érzelmi szükséglet a spontaneitás és játék. Minden gyermeknek igénye, hogy játszhasson, alkosson vagy egyszerűen csak kikapcsolódjon egy felszabadult, derűs környezetben. Túl sok szabály között, állandó teljesítménykényszerben, vagy egy olyan családban, ahol főként a negatívumokra fókuszálnak, ott ez a szükséglet nem töltődhet be megfelelően.
Akkor ezek egymás mellé rendelt dolgok, és mindegyiket jó, hogyha megkapja a szülőktől?
Igen.
A könyvben öt érzelmi igényt sorol föl, és ezekkel párhuzamosan említ öt olyan sémát, amit úgy hív, hogy maladaptívak. Ezek milyen jellegű problémák?
Annyit pontosítanék, hogy nem öt séma, hanem öt sématartomány. Az öt tartományban vannak az egyes sémák, amelyeket korai maladaptív sémáknak neveznek. Koraiak, mert korai életkorban, a gyermek- és serdülőkorban alakultak ki, és maladaptívak, mert ártalmasak, károsak a személy számára. A maladaptív sémák átható, az életen átívelő káros mintázatok, amelyek érzelmekből, gondolatokból, emlékekből és testi reakciókból tevődnek össze. Minden egyes alapvető érzelmi szükséglethez hozzárendelhető egy-egy sématartomány. Például a biztonságos kötődéshez tartozik az elszakítottság és elutasítottság sématartomány. Ha a kötődés szükséglete sérül, nem töltődik be, akkor jó esély van arra, hogy az elszakítottság és elutasítottság sématartományba tartozó sémák jelennek meg a személynél. Vagy ha nem töltődik be az autonómia, kompetencia és én-azonosság szükséglete, akkor kialakulhatnak a károsodott autonómia és teljesítőképesség sématartomány sémái.
A sématartományokon belül találjuk az egyes sémákat. Vegyük ismét az első tartományt, a biztonságos kötődést. Ott van egy olyan séma, amit úgy hívnak, hogy bizalmatlanság-abúzus séma. Ez nagyon gyakran alakul ki olyan embereknél, akik bántalmazó környezetben nőnek föl. Ők azt tapasztalják gyermekkorukban, hogy bántják, kihasználják őket, visszaélnek velük, és ezeknek a negatív tapasztalatoknak a hatására kialakul bennük a bizalmatlanság-abúzus séma. A séma hatására lesz egy olyan megélésük felnőtt korukban is – amikor pedig már kikerültek ebből az ártalmas környezetből –, hogy a másik ember őket ki akarja használni vagy bántani fogja. Ugyanebben a tartományban találjuk a csökkentértékűség-szégyen sémát, ami arra vonatkozik, hogy a személy rosszabbnak, kevesebbnek, értéktelenebbnek éli meg magát másoknál, és ehhez egy erős szégyen kapcsolódik. Ez nagyon mélyen, nem csak gondolatok, hanem emlékek, érzelmek, testérzetek szintjén is benne van az adott személyben.
Akkor ezek alapvetően érzelmi, lelki sémák, amik viselkedési mintázatban is tetten érhetők a személyeknél?
A sémák összetett képződmények: gondolatokból, érzelmekből, testi érzetekből és emlékekből állnak. Például a csökkentértékűség-szégyen séma miatt megfogalmazódhat az a gondolat a személyben, hogy ő rossz, kevesebb másoknál, és ehhez kapcsolódik egy erős, átható szégyenérzet, amihez testi érzetek is társulnak. Mindezek mögött pedig ott vannak a fájdalmas emlékek arról, ahogy őt megszégyenítették, megalázták, leértékelték gyermekkorában: ezek azok az emlékek, amelyek hatására kialakult benne ez a séma. A viselkedés viszont már nem a séma része, hanem a sémára adott reakció.
Ezen a ponton beszélhetünk a megküzdési stílusok és reakciók fogalmáról, arról, hogy az emberek hogyan reagálnak a sémákra, ami nagyon sokféle lehet.
Említene néhányat közülük? Párat megvilágítana?
Három fő megküzdési stílus létezik, amelyek a stresszre adott háromféle reakciónak felelnek meg. Az első a megadás, ami a séma elfogadását jelenti. A második a menekülés, sématerápiás terminológiával az elkerülés. A harmadik pedig a harc, amit a sématerápia nyelvén túlkompenzálásnak nevezünk. Mikor aktiválódik egy séma, akkor valamelyik megküzdési stílus is megjelenik, és azon belül valamilyen megküzdési reakciót alkalmaz a személy. A megküzdési reakciókról azt kell még tudni, hogy eredetileg abban az ártalmas, például bántalmazó vagy elhanyagoló környezetben alakultak ki, amelyben a gyermek felnőtt, és ott ezek még adaptív túlélési mechanizmusok voltak. Tehát a gyermek ezeknek a segítségével tudott túlélni azon körülmények között, ahol az alapvető érzelmi szükségletei nem elégültek ki. Lehet, hogy egy bántalmazó környezetben úgy tudott túlélni, hogy mindig csöndben maradt és alávetette magát a bántalmazó szülő, nevelő akaratának, és így nem kapott annyi bántást. Ha ellenszegült, akkor még több bántásra számíthatott, ezért megtanulta, hogy jobb behódolni a másiknak. Vagy ha sok volt otthon a konfliktus a szülők között, akkor úgy küzdött meg ezzel, hogy elvonult a szobájába, és a számítógép virtuális világában találta meg a nyugalmat, így rátanult az elkerülésre. Az érdektelen, közömbös környezetben lehet, hogy megtanulta, hogy csak akkor figyelnek rá, akkor kap elismerést, ha nagyon kivételes, kiemelkedő dolgot visz véghez. Így az vésődött be, hogy mindig valami nagy és látványos dolgot kell tennie, tehát túl kell kompenzálnia ahhoz, hogy mások figyelmét, érdeklődését megszerezze.
A túlélési mechanizmusok az idők folyamán nagyon megerősödhetnek, és felnőttkorban is előjönnek a sémák aktiválódásakor, mivel a séma aktiválódása egy fenyegető élmény – hasonlóan a megküzdési reakciókat kialakító gyermekkori élményekhez. Ha csökkentértékűség-szégyen sémája van valakinek, és elfogadja a sémát, akkor könnyen lehet, hogy önkéntelenül olyan barátokat választ, akik nagyon kritikusak. Ha olyanok között nőtt fel, akik leértékelték, akkor a séma működése által újra és újra megéli a saját maga által öntudatlanul választott kritikus emberek között felnőttkorában is a saját csökkentértékűségét, amit a séma üzen neki. Természetesen itt nem arról van szó, hogy ő csökkentértékű, csak a séma miatt ezt gondolja magáról.
Megtörténhet az is, hogy elkerül minden olyan helyzetet, ahol aktiválódhat a sémája, és „kiderülhet”, amit a séma sugall neki, hogy ő értéktelen. Nem mutatja meg magát, rejtőzködik, akár még kerüli is a kapcsolatokat, mert nagyon fél attól, hogy ha közelebb enged magához másokat, és jobban megismerik, akkor majd kiderül az ő vélt értéktelensége.
Ha valaki túlkompenzálja a csökkentértékűség-szégyen sémáját, akkor ő lesz nagyon kritikus másokkal. Tehát azért kritizál másokat, hogy ne érezze, amit a séma üzen neki, azt, hogy ő kevés, értéktelen és rossz.
Az emberi kapcsolatok terén ír olyanról, hogy sémakémia. Erről tudna beszélni egy picit?
A sémakémia során két ember bizonyos sémái kompatibilisek egymással, illeszkednek egymáshoz. Ilyen esetekben a párválasztásban és a párkapcsolat dinamikájának alakulásában jelentős szerepet kapnak a sémák. Nézzünk egy példát. Valakinek behódolás sémája van, és megismerkedik egy olyan emberrel, akinek viszont feljogosítottság sémája van. A behódolás sémával rendelkező személy önkéntelenül aláveti magát a feljogosítottság sémával rendelkező embernek, aki ezt természetesnek veszi, mivel többnek gondolja magát másoknál, és számára evidens, hogy ráerőlteti másokra az akaratát. Egy sajátos, nem egészséges kapcsolódás jön létre a két ember között a sémáik miatt. Az ilyen jellegű kapcsolatok nagyon szorosakká tudnak válni, sokszor nehéz is belőlük kilépni, mert a sémák és a belőlük fakadó reakciók fogva tartják az érintetteket.
Valami olyasmit élnek újra a kapcsolatban, ami hasonló ahhoz a gyerekkori dinamikához, amit a szüleikkel éltek át sok évvel korábban. Ez lehet az előző példában említett behódolás és uralkodás, de szólhat az elhanyagolásról, az instabilitásról, az érzelmi szükségletek figyelmen kívül hagyásáról, az irreális elvárásokat támasztó partnernek való reménytelen megfelelni akarásról, és még sok minden másról.
Ezt elég negatívnak gondolhatja az ember, és nyilván az is, de akkor mi motiválja azokat, akik ilyen módon választanak?
Van ebben egy sajátos ismerősség, ami a sémákból fakad – a sémákban ugyanis leképeződnek azok a gyermekkori emlékek, amelyek létrehozták őket. A múlt és a jelen összeér a sémakémiában. Ez az ismerősség, még ha nem is egészséges, behívhatja, beszippanthatja az embereket egy ilyen kapcsolatba, és később is benne tarthatja őket. Az érintettek ismerik az ilyen jellegű kapcsolatok szabályait, otthonosan mozognak bennük, még olyan érzésük is lehet, mintha mindig is ismerték volna a másikat. A sémák, bár maladaptívak, ennek ellenére mégis nagyon nehéz rajtuk változtatni, mert az énkép és a világkép stabilitását adják – akkor is, ha nem jók. Az ember újra és újra bejárja azokat az ösvényeket, amiket a gyermekkori tapasztalatai révén kialakult sémái mentén taposott ki az életében. A séma miatt természetesnek vehetjük, hogy elhanyagoló, túlkövetelő vagy bántalmazó partnerekkel hoz minket össze a sors. Úgy gondolhatjuk, hogy ilyenek a kapcsolatok, vagy nekünk csak ez jár, mivel nincs rálátásunk arra, hogy a sémáink miatt gondoljuk és érezzük így. Másrészt pedig sok esetben nem csak rossz, „sémás” dolgok vannak az ilyen kapcsolatokban, hanem lehetnek olyanok is, amelyek jók, tehát a párok tagjai kapcsolódhatnak egészséges részeikkel is egymáshoz bizonyos területeken a sémakémiával terhelt kapcsolatokban. Mindez még tovább erősítheti a kötődést, és így ez is hozzájárul a sémakémiás kapcsolatok kialakulásához és fennmaradásához.
Mondta, hogy tulajdonképpen ebben lehet jó is, de akkor hogyan tudja valaki felismerni, hogy ez egy probléma? Mik lehetnek azok az első lépések, amit úgymond bárki önmagától meg tud tenni, hogy elinduljon kifelé ezekből?
Az alapvető érzelmi szükségletek fogalma jó iránytű lehet a számunkra. Gondoljuk végig, hogy kielégülnek-e az érzelmi szükségleteink a kapcsolatainkban vagy folyamatosan hiányt szenvedünk valamiből, például megértésből, elfogadásból, vagy esetleg a partnerünk nem csak hogy nem tölti be a szükségleteinket, hanem rendszeresen át is hágja azokat: bánt, manipulál vagy hazudik nekünk? Megjelenik-e hasonló dinamika a kapcsolatban, mint amit gyermekkorunkban átéltünk, és ami szenvedést okozott? Emlékeztet-e a párunk valamelyik szülőnkre, aki ártalmat okozott nekünk? Meg tudjuk-e érdemben beszélni és oldani a problémáinkat, vagy mindig ugyanazokat a köröket futjuk, amik nem vezetnek sehová, legfeljebb csak még kevésbé megértve, elfogadva érezzük magunkat egy-egy ilyen próbálkozás után? Ezek olyan jelek, amelyek problémákra utalnak. A tudatosítás általában az első lépés: felismerni, megérteni, hogy miben vagyok, mi történik velem. Ezután következik a megfelelő segítség keresése és kérése annak érdekében, hogy képesek legyünk úrrá lenni a problémáinkon.
Több olyan módszert is bemutat a könyvben, ami segít az egyes embereknek önállóan kimászni ezeknek a sémáknak a rabságából. Ezek egyike a háromoszlopos gondolatnapló. Mondana erről egy-két mondatot, hogyan kell ezt elképzelni?
Ez a kognitív terápia egyik alaptechnikája, és arra szolgál, hogy az úgynevezett negatív automatikus gondolatokat észrevegyük, tudatosítsuk és feljegyezzük a különféle, problémákat okozó helyzetekben. Ez tekinthető egy első lépésnek a változtatás felé. A kognitív terápia szerint az érzelmeinket az határozza meg, hogy milyen jelentést adunk egy helyzetnek, egy velünk történt eseménynek. Ennek értelmében egy adott helyzet azért válthat ki belőlünk például indokolatlanul erős szorongást, mert negatív jelentést adunk neki. Ez a jelentésadás önkéntelen, automatikus, és a sémáinkból fakad. Tehát van egy szituáció, ami lehet például egy teljesítményhelyzet vagy szociális helyzet, és akkor arra megjelenik bennünk egy automatikus negatív értelmezés: „Nem fog menni. Nem vagyok rá képes.”. De ennek nagyon sokszor nem vagyunk tudatában, csak azt kezdjük el érezni, hogy szorongunk vagy rossz kedvünk lesz. Ekkor a gondolatnapló segít abban, hogy felismerjük, milyen sémavezérelt jelentést adtunk ennek a szituációnak. Mi volt a negatív automatikus gondolatunk: mi futott át a fejünkön, mielőtt így kezdtük el érezni magunkat? Ekkor felírjuk a helyzetet az első oszlopba, a második oszlopba a helyzettel kapcsolatban megjelenő érzelmet, a harmadik oszlopba pedig a negatív automatikus gondolatot.
A háromoszlopos napló a negatív automatikus gondolatok tudatosításában segít. Ezután következik a hétoszlopos gondolatnapló, amivel tovább léphetünk egy reálisabb értelmezés, jelentésadás felé a negatív automatikus gondolat mellett és ellen szóló tényszerű bizonyítékok átgondolásával. Nem arról van szó, hogy negatív gondolkodást átváltjuk pozitívba, hanem egy reálisabb értékelést, jelentésadást keresünk, dolgozunk ki. Ennek megfelelően az érzelmeink is kiegyensúlyozottabb irányba fognak változni. Tehát először a háromoszlopos gondolatnaplóval dolgozunk, majd áttérünk a hétoszloposra.
Most is említette, meg korábban is, hogy a könyvben terápia részletek vannak leírva. Nekem személy szerint ezek nagyon érdekesek voltak. Jól végig lehetett követni ezeket az eseteket, de ezek mennyire számítanak jellegzeteseknek?
Ezek olyan esetek, amelyeken keresztül jól be tudom mutatni azokat a jelenségeket, amelyekről a könyvben írok. Valós problémákról van szó, melyekkel rendszeresen dolgozunk a terápiákban. De amellett, hogy vannak jellegzetes témák, amelyek köré a problémák szerveződnek, természetesen minden kliens esete teljesen egyéni.
A terapeuta hogyan tud segíteni a felismerésben, és a tudatosításban?
A terapeuta egy külső személy, egy szakember, aki kívülről, objektívebben lát rá a kliens problémáira, vakfoltjaira, és segít ezek tudatosításában, a probléma fókuszba helyezésben.
Vannak olyan problémák, amelyeken önerőből is eredményesen lehet dolgozni. Azonban például, ami csak a terápiában van jelen, az maga a terápiás kapcsolat, amely önmagában is korrektív, gyógyító hatású tud lenni. Emellett pedig a sématerápiában alkalmazott úgynevezett élményalapú technikák – például az imagináció vagy a széktechnika – elvégzéséhez szükség van a terapeutára. A terapeuta mindemellett segíti, kíséri a klienst a szokások, a viselkedés megváltoztatásának gyakran rögös útján. Ahhoz, hogy megküzdjünk maladaptív sémáinkkal, nagy kitartásra és erőre van szükség. Ilyenkor azért is jó, ha ott van a terapeuta, mert biztat, támogat, nem engedi, hogy feladjuk.
Tehát hogyha valaki végigcsinálja, ő maga megküzd vele a terapeutával, akkor ez milyen hatékonysággal tud működni a később életben?
Szerintem a sématerápia egy nagyon erőteljes, transzformatív hatású terápia, ami valóban sorsfordító lehet. De a terápián elért változások mellett az életben is gyakran meg kell hozni nehéz döntéseket, meg kell lépni nehéznek tűnő dolgokat, hogy ténylegesen megtörténjenek és tartósak legyenek a változások.
Amikor elkezdi valaki megtapasztalni azt, hogy milyen, amikor betöltődnek az érzelmi szükségletei, az rendkívül jelentős élmény. A sématerápia egyik fő célja, hogy a páciens képessé váljon arra, hogy eszközöket találjon a saját érzelmi szükségleteinek a betöltéséhez. Mindez pedig már pozitív értelemben is önbeteljesítő folyamatokat indít el. Amikor megkezdődik valakiben a sémák átíródása, a gyógyulás, akkor egyre többet megérez abból, hogy milyen, amikor betöltődnek az érzelmi szükségletei. Ennek következtében az életében, a kapcsolataiban egyre inkább ezeket a lehetőségeket fogja keresni. Emellett pedig a terápia során megtanul saját jó szülője lenni, és számos technikát is elsajátít, így ha aktiválódnának is később a már jóval gyengébb sémái, lesznek eszközök a kezében ahhoz, hogy képes legyen úrrá lenni rajtuk.
Az interjút készítette: Szász Péter