Milyen lehet felnőni az apokalipszis közepén? Erről is szól Octavia E. Butler könyve, a Magvető példázata. A 2006-ban elhunyt, többszörösen kitüntetett amerikai írónő regényei magyar nyelven is elérhetők már, de az angolul tanulóknak is ajánlhatóak, mivel eredeti angol nyelven is könnyen hozzájuk lehet jutni. Habár én nem szeretem a regényeket mindenáron stíluskategóriákba sorolni, Butler könyvei általánosságban a tudományos-fantasztikus besorolást kapták. Akár azok, akár nem. A Magvető Példázata kétségkívül egy jövőben játszódó, poszt-, vagy inkább jelenvalóan apokaliptikus regény, egy igazi tőről metszett disztópia. Mikor azt írom, hogy a jövőben játszódik, akkor ahhoz hozzá kell tenni azt is, hogy a naplószerűn megírt történet 2024. július 20-án veszi kezdetét. A regény először 1993-ban jelent meg, így az akkori jövő szörnyűségeiről ír.
A történet elbeszélője egy Lauren Oya Olamina nevű tizenéves lány, aki lelkész apjával, annak második feleségével, valamint az ő gyerekeivel él együtt egy zárt közösségben, Los Angeleshez közel. A civilizáció a közösség falain kívül összeomlóban van, vagy jelentős részben már össze is omlott. A klímaváltozás okozta változások, a nyomában járó gazdasági krízis óriási nyomort és erőszakhullámot szabadított el az országban, de a töredékes információk alapján a világ más részei sem úszták meg sokkal jobban. Ebben a világban az írástudatlanság újra általánossá vált, korábban legyőzöttnek gondolt betegségek okoznak járványokat. Bárkinek lehet, és többnyire van is fegyvere. Az utcákon a fegyverropogás olyan része a mindennapoknak, mint korábban az autóforgalom volt. Bármikor bárkiből lehet áldozat, aki kilép az utcára, de a saját otthonaikban sincsenek biztonságban az emberek. Rablóbandák fosztogatnak és gyilkolnak mindenfelé, és ami még rosszabb egy új drog terjed. Egy olyan új, minden mást kiszorító anyagról van szó, amitől az emberek tűzimádó szörnyetegekké változnak. A szer hatására két dolog történik. Az egyik, hogy akik beszedik, azok leküzdhetetlen vágyat éreznek, hogy tüzet bámuljanak, amiért is bármit, sőt bárkit bárhol és bármikor felgyújtanak, csakhogy tüzet lássanak. A másik, hogy mérhetetlen agressziót szabadít fel bárkiből. A drog használói csoportokba verődve gyújtogatnak, gyilkolnak és fosztogatnak. Ha felgyújtottak valamit; egy házat, egy autót, bármit, akkor attól extatikus őrjöngésbe kezdenek, és még egymást is képesek belökni a lángok közé. A kormány, ami még létezik hirdetésekben tájékoztatja a lakosságot a drog terjedéséről és hatásairól; ám ezek a közlemények inkább tűnnek a drog reklámjainak, mint figyelmeztetéseknek.
Ilyen körülmények között, aki tud, az falak mögé húzódva él. Lauren közössége is egy egykori kertvárosi környéket alakított fallal körülvett lakókörnyezetté. Itt még látszólag élhető, és biztonságos módon élhetnek az emberek, és nőhetnek fel gyerekek. Az erőszak, a tudatlanság, és a valóság tagadása jelen van a falak mögött élők között is. Lauren apja szellemi vezetőként próbálja egyben tartani a közösséget, de a felhúzott falak törékeny tojáshéjnak bizonyulnak a külvilággal szemben. A regény nem szűkölködik a durva, plasztikus részletekben mikor borzalmakat és emberi kegyetlenségeket kell ábrázolni. Mindezt tovább fokozza Lauren különleges hajlama, amit úgy neveznek, hogy hiperempátia. Ez egy olyan tulajdonság, ami Lauren számára gyakran átok. Ugyanis, ha bárkinek a szenvedésével találkozik, azt maga is ugyanolyan intenzíven éli át, mint az a személy, akit lát. Igaz ez a lelki, és a fizikai fájdalomra is. Ha valakit agyonvernek, vagy felgyújtanak a történet során, és ezt Lauren látja, maga is elszenvedi azt, amit a bántalmazott elszenved.
A regény egy fejlődésregény. Végig követhetjük, amint egy fiatal lány, aki a biztonságot jelentő lányszobájából elindulva, tragédiákon át maga is egy közösség vezetőjévé válik; amely közösség egy vallásos közösség is. Butler regényének kulcsa Lauren vallásossága. Habár az apja baptista lelkész, ám ő maga már nem hisz apja Istenében. Saját maga épített fel tételeken álló vallási rendszert először saját maga számára, majd idővel mások számára is téríti azt. Vallását Earthseednek, vagyis Földmagnak nevezi el, és abból az elképzelésből építkezik, hogy a földi élet sokféle helyen képes megmaradni, adaptálódni és növekedni. A vallás központi tétele, hogy Isten maga a változás, és az emberek azzal hogy cselekszenek, változásokat visznek végbe; ezáltal magát Istent is alakítják, ami által maguk is változnak. Lauren a vallási tételeit versekben rögzíti, és írja le a jegyzetfüzeteibe, ahol a naplóját is vezeti. Összefoglalóan ezt az „Élők Könyveinek” nevezi. Lauren vallása az élők felé fordul, a jelenben próbál igazodási pontot nyújtani azoknak, akik a felfordult világban élni, és túlélni szeretnének nem pusztán fizikai, de szellemi és erkölcsi értelemben is.
A regény már több mint harminc éve jelent meg először. De mai szemmel olvasva sem tűnik elavultnak a ma játszódó jövő. A regény világában akinek erre lehetősége van, az online, otthonról dolgozik. Aki nem ennyire szerencsés, de van munkája, az mindennap az életét kockáztatva jut el a munkahelyére, és vissza. Akinek nincsen munkája, és ez a többség, az a feketekereskedelemből, vagy rablásból-gyilkolásból próbál megélni. Ám a munkáért járó pénz szinte semmire nem elég. Az élelmiszer, az ivóvíz, a legalapvető szükségleti cikkek ára is őrülten magas. Felmerül a kérdés, hogy megéri-e naponta kockáztatni az embernek az életét alig valamire elég fizetésért? Lauren világában az állam még létezik, de a porladása már a végefelé tart. Ha tűz üt ki valahol, márpedig a szárazság és gyújtogatók gondoskodnak a felcsapó tüzekről, akkor az emberek maguk állnak neki oltani, mert tudják, ha kihívják a tűzoltókat, akkor azért fizetniük kell. Azzal is tisztában vannak, hogy csak a leggazdagabbak tudják megfizetni az oltás költségeit. A valóságban nem régen ugyanazon régióban, ahol a regény játszódik hatalmas erdőtüzek tomboltak. Egész városrészek váltak az áldozatává. Akinek pénze volt, magán tűzoltókat fogadott a lángok megfékezésére; akinek nem volt erre pénze, az a hivatásos tűzoltók kapacitására hagyatkozhatott csak. Hasonló a helyzet a rendőrséggel, amely formálisan ellátja feladatát, de valójában teljesen lezüllött és maga is fegyveres bűnbandaként tevékenykedik, és pusztán a pénzbehajtás érdekli.
A regényben élesen merül fel a kérdés, hogy mit jelent, amikor a frissen megválasztott elnök azt ígéri, hogy visszahozza a régi szép időket? A válasz pedig itt az, hogy nagyvállalatoknak adja el a dolgozni tudó polgárokat. De nem is kell feltétlenül eladnia őket, mert egész közösségek ajánlkoznak fel a számukra fizikai biztonságot, de nagyon szűkös anyagi lehetőségeket kínáló cégeknek. Nem titok az sem, hogy mikor felvételt nyernek egy ilyen vállalathoz, ahol fegyveresek védik a dolgozókat, akkor az alkalmazottak egyben a személyes szabadságukról is lemondanak a cég javára.
Ahol a durvuló erőszak és a rabszolga élet között lehet választani, Lauren egy harmadik választási lehetőséget kínál, egy önfenntartó, magát megvédeni képes szellemi és fizikai közösséget. Végső soron az ennek a könyvnek a nagy érdeme, hogy nem egyfajta vörös farok felmutatásával próbál pozitív végkicsengést adni a történetnek, hanem egy lehetőségről beszél azok számára, akik nem szeretnének belenyugodni a nekik kínált lehetőségekbe.
Szász Péter