A leghíresebb magyar zsoldos talán Toldi Miklós, aki Itáliában egy vegyes angol-magyar zsoldosseregben, a Fehér Csapatban harcolt, amíg az vereséget nem szenvedett 1365-ben.
De voltak más érdekes karriert befutott zsoldosok is, például a magyarországi, német Kreuspech-i Frigyes avagy Friedrich von Kreuspech.
Ebben az időben az uralkodók bevételei lehetővé tették már zsoldosok gyakori felfogadását, és erre szükség is volt, mert a feudális szabályok korlátozták a hadra kötelezett nemesek szolgálati idejét.
Az angol királyok, például II. Henrik scutagium (pajzspénz) megfizetésére kötelezte a nemeseket, ebből a pénzből meg elfogadott zsoldosokat, akik addig és ott szolgálták ameddig és ahol akarta. (És tudta fizetni őket.)
Az 1300-as évek a zsoldosok aranykora lett a százéves háború kitörésével és az itáliai háborúkkal. Zsoldosnak lenni megérte. Kristó Gyula ezt írja:
Egy pápai szolgálatban álló zsoldos hadnagy havonta húsz forintot, az egyszerű lovas havi hét forintot kapott megbízójától az 1350-es években. Összehasonlításul adódik a bolognai egyetem egyik tanárának évi 33 forintos fizetése néhány évtizeddel korábban, illetve az egyházi állam kincstárnokának („pénzügyminiszterének”) havi nyolc forintos illetménye.
(Kristó Gyula. Az Anjou-kor háborúi)
A továbbiakban a magyar nevén emlegetett lovag Fertőrákosban születhetett (németül Kroisbach) 1290 körül. A lovag működéséről Peter Suchenwirt osztrák címerköltő írásaiból tudunk. (A címerköltők az uralkodók és előkelők címereit és dicső tetteit örökítették meg, emellett az elhunyt nagyságok tetteit zengték közvetlenül az elhalálozás után, nyilván a család és a barátok meghívására.)
Frigyes a Habsburgok szolgálatában kezdte karrierjét, Albertet, majd Szép Frigyest és Ottót szolgálta.
Szép Frigyes Otto bajor herceg ellen indult harcba 1311-ben. (Ez az Otto volt rövid ideig magyar király is.) A hadjárat a szokásos portyázásból és várostromokból állt, amik nem értek el eredményt.
A kezdeti tapasztalatgyűjtések után az igazi próbatételen Frigyes lovag a mühldorfi csatában esett át.
Az 1322-ban vívott összecsapás a Németország feletti uralom kérdését döntötte el a bajor Wittelsbachok és a Habsburgok között. A két hatalmas hercegi család, a német birodalom vezetői közé tartozott, és az volt a kérdés, vajon a Habsburgok ismét visszaszerzik-e a császári koronát. A bajorok oldalán harcoltak a frankok, a svábok és Luxemburgi János cseh király is. Az Isen folyó melletti Mühldorfnál (Bajororoszág) a bajorok átkeltek a folyón, és kemény csata kezdődött, amiben először az osztrákok álltak nyerésre, a cseh király is megfutott.
A csatát (amibe fura módon a magyar segédcsapatok, amiket Köcski Sándor vezetett, nem avatkoztak be) a nürnbergi várgróf, IV. Frigyes érkezése döntötte el: megsemmisítő osztrák vereség lett a vége.
(Egyébként Károly Róbert Köcski Sándor vitézségét a csata után világhíresnek nevezte, nagylelkűen elfeledve, hogy ott épp semmit nem vitt végbe a zászlósúr. Talán nem is szurkolt annyira a rokonainak mint hinnénk?)
Itt, Dornbergnél, Mühldorf közelében Frigyes lovagot megsebesítették és fogságba ejtették. A hadiszerencse bizony forgandó, de a lovagok gyakran kiválthatták magukat. (De az anyagi veszteség is elég súlyos volt mindig. Talán a váltságdíj miatt adhatta el testvére, Engeldich a kreisbachi várat, a család tulajdonát. Ha valóban az ő testvére volt, mert Frigyes származása vitatott.)
Miután felépült messzebbre ment harcolni: Itáliában nem maradt munka nélkül egy harcos sem. A ghibellin, azaz császárpárti vezér Castruccio Castracani Altopesciánál 1325-ben vereséget mért a firenzei Guelfekre. (A Guelfek csatakiáltása a „Welf” család neve volt olaszosan kiejtve, a ghibellinek, a „Waiblingen” nevet használták erre a célra, a név a Hohenstaufenek egyik birtokára megy vissza.)
A lovag itt meglepően a firenzeiek oldalán harcolt, (talán azért, mert a bajoroké lett a császárság) kemény harcban megsebesülve fogságba esett. Itt ütötték csak lovaggá érdekes módon. A költő leírása szerint Frigyes tizenöt sebet szerzett a kezére miközben az ellenség zászlóját próbálta megszerezni, úgy, hogy mindkét kezével megragadta és nem engedte el, mígnem a lovát leölték alatta és a földre zuhant a zászlóval együtt.
Később a milánói herceg szolgálatában Bolognába ment, majd Mantua, Parma és Modena következett. Modenánál bátran megkergette az ellenséget, majd a Lucca melletti Sandaniu várának ostromában vett részt.
Ekkor jött Poroszország, ahol János cseh király szolgálatában vitézkedett, egy várostromnál az első volt, aki berontott a kapun.
Itália után Franciaországba ment, ahol lovagi tornákon vett részt. (1328) Például Toursban, ahol János cseh király a bretagne-i herceggel vívott meg. Majd egy morvaországi csatában küzdött, ahol az osztrákok megverték a magyarokat és a cseheket. Itt is nagyon megsebesült a költő szerint. Ezt a helyet nem sikerült azonosítanom.
Elzarándokolt a Szentföldre, ami ekkor már muszlim uralom alatt állt, és Itt valahogy fogságba esett, (a pogányok elfogták -írja Suchenwirt) és ezúttal örmény kereskedők váltották ki. Volt a Sínai- félszigeten Szent Katalin sírjánál, „Babilonban”, (talán Kairó?). Elutazott Ciprusra, és Konstantinápolyba, ami már túl volt a fénykorán.
Frigyes lovag Oroszországon keresztül Lengyelországba került, ahol a pogány poroszok ellen vitézkedett. (A balti poroszok nevét később az őket meghódító és beolvasztó német telepesek vették át…) 1347-ben svéd oldalon a litvánok ellen harcolt. A litvánok megkeresztelkedésükig nagy veszélynek számítottak a keresztény világ számára, és Lengyelországgal együtt később hatalmas politikai egységet hoztak létre a Jagellók alatt.
A lovag meglátogatta a norvégiai Trondheimet, és Angliát is, a brit szigeteket, ahol a lovagi tornák mellett hajókon is szolgált a spanyolok ellen küzdve. Bár ez más műfaj volt, mint a szárazföldi harc, de úgy tűnt ebben is kipróbálta magát. 1351-ben ismét a litvánok ellen küzdött immár Nagy Lajos magyar király seregében. Lajos számtalanszor küzdött ellenük.
Ezután Skandinávia következett, majd Spanyolország, ahol Valenciánál harcolt muszlim seregek ellen. Megint fogságba esett, ekkor fogolyként Tuniszba került. A Szentföldön át, Bizáncot is meglátogatva tért vissza Európába. 1360 körül elhunyt, és Baden bei Wienben temették el.
Frigyes lovag tehát bejárta az akkori ismert világ jelentős részét, Európát a Balkán kivételével, és Észak-Afrikában, a Közel-Keleten is volt. Ez nem csak hihetetlen teljesítmény önmagában, meggondolva, hogy milyen veszélyes és költséges volt utazni, főleg a tengeren túlra, de ha hozzá tesszük, hogy mindenütt katonáskodott is általában, még inkább megdöbbentő. Ez ma is páratlan lenne.
Bár Frigyes lovag sokszor esett fogságba és gyakran került a vesztes oldalra (bár jó párszor a győztes oldalra is) ez a hadakozás természetéhez tartozott, és még egészen korosan is képes volt katonáskodni. Ebből következik, hogy igazi profi volt, akit szívesen fogadtak zsoldjukba a folyton háborúskodó uralkodók.
Ha valóban onnan származik, nem csoda, hogy Fertőrákos kissé kicsi volt neki. Kevesen büszkélkedhettek ilyen kalandokkal és ennyi utazással. Látogassatok el Fertőrákosra, ott egy szobor ünnepli a hírneves lovag eredményeit.
Források:
S.Fischer-Fabian: A német cézárok, Európa, Budapest, 1985.
Peter Suchenwirt’s Werke aus dem vierzehnten Jahrhunderte : ein Beytrag zur Zeit- und Sittengeschichte, J.B. Wallishausser, Bécs, 1827.
Kristó Gyula: Az Anjou-kor háborúi, Zrínyi Kiadó, Budapest, 1988.
Kristó Gyula: Középkori históriák oklevelekben, Szeged, 2000.
Bártfai Imre