Szinte nincsen ember, aki ne hallott volna róla, hogy a pápai szék üresedésben van. Ferenc pápa halála a nem hívő, nem katolikus közvélemény számára is hír. A legtöbb embernek van valamilyen véleménye az elhunyt egyházfőről, vagy a katolikus egyházról úgy általában. A pápai intézménynek ma is megvan az az aurája ami az egykor komoly politikai hatalommal bíró tisztséget már a korai középkortól fogva körül lengi. Minden korban foglalkoztatta az embereket az új pápa személye. Királyok és császárok pedig a történelem folyamán aktívan bele is avatkoztak abba, hogy ki foglalja el Róma püspöki székét. Egy időben a német-római császárok a saját embereiket maguk helyezték a legmagasabb egyházi pozícióba, más korokban a francia királyok szerették a közelükben tudni a pápát. Ezt az időszakot nevezik a pápák avignoni fogságának. Ebben az 1309. és 1377 közötti időszakban a pápaság központja a franciaországi Avignon városában volt, és az egymást követő hét avignoni egyházfő a francia klérus tagjai közül került ki. Mindez természetesen megemelte a francia papság súlyát, ugyanakkor növelte a francia udvar befolyását a szentszék fölött. Az avignoni időszak végével beálló egyházszakadás felszámolása is uralkodói közbenjárást igényelt. Luxemburgi Zsigmond német királyi minőségében kezdeményezte a zsinat összehívását azzal a céllal, hogy újra egységet teremtsen hitelvi és egyházkormányzati ügyekben. Még Napóleon is megutaztatta a VII. Piusz pápát Rómából Párizsba, hogy részt vegyen a koronázásán, hogy aztán a császári koronát ne Piusz, hanem maga helyezze önnön uralkodói fejére.
A Rómába visszaköltözött pápaság magával hozta, hogy újra az itáliai bíborosok kerültek döntő súllyal az egyházkormányzat közelébe, és döntő szerepük volt a későbbi pápák kiválasztásában. Éppen ezért aztán a sorra következő egyházfők kevés kivétellel itáliai származásúak lettek. A kevés kivétel egyike volt VI. Sándor pápa, aki Valenciában látta meg a napvilágot. Az olasz nemzetiségű pápák sorát hosszú idő után az 1978-ban megválasztott lengyel származású II. János Pál törte meg, és az őt követő két pápa sem Olaszországból származott. Habár Ferenc ebből a szempontból kompromisszumos megoldásnak tűnhetett, hiszen bár ő maga argentín volt, ám olasz bevándorlók gyereke. Argentínában amúgy is igen magas az olasz felmenőkkel rendelkezők aránya.
Ez a tény, vagyis hogy eddig sorra három nem olasz pápa ujjára húzták föl a halászgyűrűt, annak is a jele, hogy míg a katolikus világegyház központja továbbra is az örök városban van, ám az egyház valódi súlypontjai már nem Olaszországban, de nem is Európában vannak. A legtöbb hívő Latin-Amerikában él, de a legdinamikusabban a szubszaharai Afrikában és a délkelet-ázsiai térségben növekszik a hívek száma. Ezért bár még ma is az olasz bíborosok alkotják a legnagyobb etnikai csoportot a bíborosi kollégiumban, ám az összeülő konklávé 132 bíborosa összesen 71 különböző országból származik.
Az új pápa megválasztásakor rengeteg szempontot kell majd figyelembe venniük, így jobbára megjósolhatatlan, hogy végül is kit fognak 2/3-os szavazataránnyal az egyház élére állítani. Rengeteg helyen látni ilyen-olyan tippeket arról, hogy kik számítanak a tíz legesélyesebb pápajelöltnek. Ám ahogy nézegeti az ember ezeket névsorokat, egyik papabile neve mellett sem látni magas számokat. A legesélyesebbnek tartott bíboros győzelmi esélyeit sem tartják 26-28%-nál nagyobbnak. Érthető az óvatosság. Ahogy mondani szokás, aki pápaként megy a konklávéra, az bíborosként jön ki onnan. Vagyis gyakori, hogy nem az előre esélyeseknek tartottak közül kerül ki az új pápa.
Hozzászoktunk, hogy különféle választásokon – önkormányzati, országgyűlési, európai parlamenti – veszünk részt. A pápaválasztás abból a szempontból hasonló az előbbiekhez, hogy valóban szavazással választják ki a győztest. A hasonlóság ugyanakkor itt véget is ér. Mindössze a 80. évüket be nem töltött bíborosok csoportja jogosult részt venni a szavazáson. Nincsenek nyilvánosan meghirdetett jelöltek, a kampány, ha van, az szűk körben zajlik, a megválasztott személy élete végéig töltheti be a tisztséget. A katolikus egyház két évezredes intézmény, amit főleg idősebb férfiak vezetnek évszázados előírások és hagyományok mentén; ezért nem várható el tőlük, hogy a laikusok által reformernek, vagy liberálisnak tartott gondolatokkal álljanak elő. Habár a pápa a címével egy apró városállam trónusát is megkapja, ő valójában egy globális vallási közösség vezetője lesz.
A mágválasztott pápa uralkodói nevet választ magának. Ez a név egyben programadás is. Olyan korábbi pápák, vagy szentek neveit veszik föl, akik számukra irányadók, és akiknek a munkáját folytatni kívánják, vagy cselekedeteik más módon követendők a számukra. Ferenc pápa Assisi szent Ferenc nevét vette föl, aki a szegények védőszentje, és életében is a vagyonról való lemondást és az egyszerű életet hirdette. Elődje XVI. Benedek a névválasztásával egy olyan programot hirdetett meg, amely Európát célozta, és az öreg kontinens újra katolizálását, katolikus hitében megerősítését célozta. Míg I. és II. János Pál pápák XIII. János és VI. Pál pápa neveit ötvözve kívántak a második vatikáni zsinat szellemében, és előírásai mentén pontifikálni.
Habár a pápát sokan úgy képzelik el, mint aki trónusán ülve uralkodik, amely kép ellen Ferenc pápa sokat tett, ám ez korunkban már nem így van. A világegyház vezetése nem működik, és nem is működhet kézivezérléssel. Nem úgy van, hogy a pápa odaszól valahová, ahol aztán a helyi papság haptákba vágja magát és végrehajtja az utasítást. Minden országban a helyi egyház a helyi törvények, társadalmi, gazdasági, és politikai viszonyok között működik. Vannak olyan országok, ahol szabadon gyakorolható a hit, máshol kifejezetten nehéz helyzetben vannak a katolikus hívők, megint máshol egymással ellenséges viszonyban lévő országok híveit kell egyszerre képviselje az egyházfő. Az új pápától, ahogy elődeitől, is nagyfokú diplomáciai érzékre és tapintatra lesz szükség, hogy az egyre bizonytalanabb, és gyorsan változó világban képes legyen felnőni az 1,4 milliárd hívőt számláló egyház vezetéséhez.
A Ferenc pápa megválasztásáról döntő konklávé május 7-én fog összeülni. Fehér füst fogja jelezni az új pápa megválasztását.
Szász Péter