Abraham Lincoln az Egyesült Államok egyik legnagyobb elnöke volt. Még mindig megosztó elnöknek számít, pedig 1865-ben meggyilkolták, és valóságos kultusz szövődött a személye köré. Robert N. Bellah szociológus szerint ő az amerikai civil vallás mártírja és szentje, aki az életét áldozta a nép kormányzatáért, aminek nem szabad eltűnnie a földről. (A Gettysburgi Beszéd szerint.)
Mások, jórészt Délen az északi agresszort látják, a zsarnokot Lincolnban, aki nem annyira a rabszolgaság eltörléséért mintsem inkább azért indított háborút, hogy eltörölje a dél nemes, szabad életmódját, és az Északnak adja a gazdasági és politika vezetést Észak-Amerikában…
Ezt jómagam, hithű lincolniánusként alig tartom hihetőnek, sőt inkább abszurdnak vélem, de lépjünk tovább. Milyen tárgy kötődhetett jobban egy tizenkilencedik századi férfihez, mint egy zsebóra?
A zsebóra sikkes volt és leginkább hasznos, hiszen az időnek már volt jelentősége, volt vonat, és Lincoln mint ügyvéd is kellett hogy figyelje az időt. Ezért bár nem volt egy drága tárgyakat gyűjtő ember, a későbbi elnök egy angol, aranytokos zsebórát szerzett be, mint sikeres illinois-i ügyvéd. Az óra gyártója, vagy importőre George Chatterton volt, az 1850-es években.
Ez nagy dolog volt ahhoz képest, ahonnan jött, hiszen korábban még favágóként kereste a kenyerét, és apja támogatása nélkül kényszerült előre lépni az életben, csak a maga erejéből.
Az aranytokos zsebóra tehát Lincoln sikereinek, beérkezésének a szimbóluma volt. Ekkoriban még nem mindig nagy gyártóktól, hanem gyakran egyéni mesterektől szerezték be az órákat, vagy egy cég szerkezeteket vásárolt, amiket aztán drága tokba tett bele. Az órát egyébként 1958-ban az elnök leszármazottja, Lincoln Isham átadta a Smithsonian Intézetnek, hogy megóvja az amerikai nép számára e kincset.
Kevés ember hordott azonban olyan zsebórát, amiben elég sok üzenet van bevésve és még kevesebben voltak olyan tudatlanok afelől mi áll az órájuk tokjában, mint Lincoln!
Ez úgy derült ki, hogy Douglas Stiles, egy ügyvéd felhívta a Smithsonian Intézetet, hogy megkérje nyissák fel Lincoln óráját. Ugyanis felmenője, egy New York Times-cikk tanúsága szerint órásként épp Lincoln zsebóráját javította amikor a déliek leadták a Sumter-erődre az első lövéseket. A felizgatott órás tudta, hogy kitört a polgárháború, ezért a már lezárt zsebórát újra nyitotta és egy „éles szerszámmal” belevéste: „Elsütötték az első ágyúkat. A rabszolgaság halott. Hála Istennek, hogy van egy elnökünk, aki legalább megpróbálja.”
Ez az órás John Dillon, ír bevándorló volt, az M. W. Galt and Co órásmestere, az időpont 1861 április 13. Dillon leszármazottja tehát Lincoln 200 születésnapján felhívta az órát őrző intézetet, hogy nyissák fel az órát és derítsék ki, igaz-e Dillon története.
Nos, igaznak bizonyult, némi változtatással.
„Jonathan Dillon 1861. április 13-án a Fort Sumpter [sic] támadást szenvedett el a lázadók által a fenti napon. J Dillon 1861. április 13-án Washingtonban. Hála Istennek, van kormányunk. Jonth Dillon”
Ez a szöveg állt valójában az óra szerkezetére vésve. A derék ős tehát nem említette a rabszolgaságot, és Lincolnt magát sem emelte ki. Nyilván csak az események után gondolta fontosnak (vagy emlékezett már úgy vissza) hogy bizonyságot tegyen abolicionista meggyőződéséről és Lincoln iránti tiszteletéről. Bár a „legalább megpróbálja” nem hangzik valami magabiztosan! A saját nevét viszont háromszor is belevéste szegény órába….
Valaki más is felbátorodhatott évekkel később és belevéste, hogy „LE Grofs Sept 1864 Wash DC”. Talán egy új szerviz időpontja és a cég neve.
Ami viszont igazán bizarr, hogy Lincoln nem csak Dillon üzenetét hordta az órájában tudattalanul, de a Konföderáció elnökének nevét is! „Jeff Davis”, ezt vésték a zsebórájának horgonyára. Lincoln így lázadó riválisa nevét hordta a zsebórája belsejében, nyilván egy déli szimpatizáns órás „jóvoltából.”
Na, ez már tényleg pofátlanság.
Mindenesetre Jeff Davis vereséget szenvedett, és eddig legalábbis, bevált az óhaj: „a néptől, a nép által, a népért való hatalom soha el nem tűnik a föld színéről .”
Bártfai Imre
A cikk és a képek forrása: