Nemrég hunyt el Robert Redford, aki nem csak egy korszak híres színésze, hanem már sikeres rendező is volt. Mindenkihez, aki már elért egy kort hozzátartozott Redford, hiszen mindenki látott legalább egy filmet vele, amit kedvelt. Kinek a nagy klasszikusai, kinek kisebb, kevésbé ismert filmek voltak a meghatározó Redford-élmények. Hogy színészként nem, csak rendezőként kapott Oszkár-díjat az talán nem különösebben fontos. Szerintem az Oszkár-díj gyakorlatilag csak egy bizonyos közeget képvisel. Nagyobb a jelentősége annak a hatásnak, amit Redford a mozi világára gyakorolt…
Most bemutatunk párat a talán kevésbé ismertebb filmekből, amikben szerepelt Hollywood sármos, szőke úriembere.
Komputerkémek (Sneakers, rend. Phil Alden Robinson, 1992)
Ez a Hidegháború-utáni, kissé politikus, könnyed film nagy mérhető a fajsúlyosabb alkotásokhoz. Redford egy Bishop álnevű hackert alakít, aki a világ jobbítása érdekében korábban, még a hetvenes években konzervatív szervezeteket és politikusokat rablott ki online, hogy átutalja a pénzt mindenféle jótékonysági és környezetvédő szervezeteknek. Haverja, Cosmo (Ben Kingsley) lebukik és ebből még bonyodalom származik. Bishopot megkeresi egy napon a kormányzat egy titkosszolgálata, hogy rávegye a „fekete doboz”, egy dekóder ellopására az állam (állítólagos) érdekében. A hacker összegyűjti a bandáját, csupa sztár által játszott, (Dan Akroyd, Sidney Poitier) félvilági csibészt. Némelyikük inkább klisés karakter, de van amelyik zseniális. Például Füttyös (Whistler) a vak, hangok alapján tájékozódó zseni karaktere. (David Strathairn játsza.)Természetesen Bishop régi szerelmét is bevonja az akcióba. (Mary McDonnell) A történet és a megoldások alig hihetőek, de a színészi alakítások és a hangulat miatt megéri megnézni. A film felvet pár ma is aktuális kérdést is. Nevezetesen azt, hogy is érdemes megjavítani a világot, és hogy nem.
Törvényszéki héjják (Legal Eagles, rend. Ivan Reitman, 1986)
Ebben a filmben Redford ügyvédet játszik (neki mindig jól áll az ügyvédi elegancia). Tom Logan és Laura Kelly (Debra Winger) egy ártatlanul gyilkossággal vádolt fiatal művész lányt védenek. Hogy ártatlan-e az nem biztos még, mindenesetre Chelsea (Daryl Hannah) párját ritkítóan extravagáns. A film fémpontja mikor egy szó szerint tüzes táncot ad elő a nyakkendőjét meglazító Logan ügyvéd úrnak, aki talán megsejti, hogy hogy hiába van köztük liaison, a hölgy talán túl sok neki… Tom és Laura viszonya is érdekes és szubtilis, nemcsak maga a bűneset. Ez egy igazi hangulatos esti-délutáni film, van benne nyomozás, tárgyalás, szenvedély és szögletes orrú, nagy amerikai kocsik, gyerekkorom álomautói. A helyszín a varázslatos New York, a fényképezés a híres Kovács László operatőr műve.
A Nagy Gatsby (rend. Jack Clayton, 1974)
F Scott Fitzgerald híres, Amerikában felkapott novelláját nemrégiben ismét megfilmesítették. De ez a régebbi verzió is jó, és jó hírem van, ha nem szereted az éneklést: ebben nem fakadnak dalra. Van ebben a történetben valami nagyon vonzó a húszas évek art deco csillogása mellett. Talán a gazdag sikeres ember magányossága, aki beérkezve meg akarja hódítani élete szerelmét és annak tragédiája, hogy ez nem sikerülhet. A történet ugyanaz mint más feldolgozásokban: a csóró veterán Nick (Sam Waterston) megismerkedik Jay Gatsby-vel,(Redford) az enigmatikus gazdag szintén veterán úriemberrel, aki a Jazz-korszak legjobb estélyeit adja long island-i villájában. Gatsby régi szerelmére Daisy-re hajt (Mia Farrow) aki azonban Tom Buchanan (Bruce Dern) felesége. Tom egy önző rohadék, őszintén szólva, az amerikai filmek jock-karaktereinek őstípusa. (Tudod, az, aki a gyenge jófiút bezárja a szekrénybe.) Némi félreértés, megcsalás után tragédia történik: a történet valószínűleg ismert olvasóink előtt, aki meg nem ismeri annak nem lőjük le. A hangulat remek ebben a filmben, és bár a kamera-munka igazi hetvenes évekbeli, a film megadja azt az ábrázolást, amit elvárunk egy ilyen történet feldolgozása esetén. Különösen a partik hozzák az igazi fitzgeraldi hangulatot.
Mezítláb a parkban (Barefoot in the Park, rend. Gene Saks, 1967)
Ez a film egy kellemes komédia a hatvanas évekből. Redford ismét ügyvéd, egy fiatal, komoly pályakezdő, (Paul Batter) aki összejött egy olyan igazi, korabeli hippilánnyal, Corie-val. (Jane Fonda)
Fonda és Redford együtt! Jó lakást találni nehéz, különösen New Yorkban és a páros alaposan rá is fázik az új lakással, ahová költöznek. A poénok nagy része ebből származik. Nemcsak lerobbant a kégli, de a tetőtéri lakásban lakik egy excentrikus öregúr is, (Charles Boyer) aki Corie-t a bűvkörébe vonja sármjával és életstílusával. Mármint nem arról van szó, hogy Corie beleszeret a férfiba, valójában az édesanyjával akarja összehozni. De a kókler, bohém öreg fickóval történt kalandjaik -nevezetesen egy átmulatott este-rádöbbenti mindkettőjüket, hogy talán nem illenek össze. Corie bolondos és energikus, Paul pedig egy igazi hivatalnok: megbízható és komoly. De hová tűnt a megismerkedésük őrülete? A pajkosság, mikor ki se jöttek egy szállodai szobából? A lány szakít az ügyvéddel, Paul pedig elborul olyannyira, hogy mezítláb táncol a parkban. Minden jó, ha vége jó, megtalálják még magukban a káoszt, ahogy Nietzsche mondaná. Az egymás iránt érzett szerelmet is. A film bájos poénjai néha már-már abszurdak, például a szerencsétlen szerelő aki a háta közepére se kívánja a bolondos Corie-t és a hülye lakást ahol szerelnie kell. Redford és Fonda jó páros. Bár Fonda nem tartozik a kedvenceim közé, ez a szerep, (a bolondos csitri) ez a kor maga jól állt neki.
Bártfai Imre