Bevezető:
A következő levelet James Hopkins (1839-1904) írta apjának, William Hopkinsnek. Hopkins Dél-Karolinából származott. A Virginiai Egyetemen tanult, és a polgárháború alatt az Államok Jogainak Gárdájában, a 9. Dél-Karolina Gyalogság B 1. századában, és a 4. Dél-Karolina Lovasság K. századában szolgált. 1862. október 22-én megsebesült a második pocotaligói csatában, majd 1864. május 30-án fogságba esett a virginiai matadequin creek-i csatában.
Pocotaligónál, ahol egy híd van, (Yemassee, Dél-Karolina) a John M. Brannan által vezetett uniós erők megpróbálták elvágni a Savannah-Charleston vasútvonalat, amit William S. Walker védett. Az uniós katónák előrenyomulását az állította meg, hogy a déli erősítés megérkezett és elfogyott a lőszerük. Így a vasúti kapcsolat elvágása nem sikerült.
A matadequin-i csata amit old church-i azaz az öreg templomi (Old Church) vívott csatának is neveznek uniós győzelem volt: Robert E. Lee-t verte meg Grant, hogy elfoglalhassa az old cold harbori útkereszteződést.
Hopkinst hadifogolyként tartották fogva Point Lookoutban, Marylandben, amíg 1865 márciusában kicserélték. A levél érdekessége, hogy megjelenik benne futólag egy magyar emigráns katona is, aki az unió oldalán harcolva esett fogságba. A levelet még azért is adjuk közre mert bemutatja, hogy mentek az fegyveres harccal járó őrszolgálatok az amerikai polgárháborúban, miként viselték a sebesüléseket, milyen viszonyok voltak a katonák között. A Spared&Shared weboldalán számtalan, jegyzettekkel ellátott, tudományos szinten feldolgozott és kéziratból átírt levél van angolul. Ajánljuk az érdeklődőknek, és köszönettel tartozunk az oldal tulajdonosának, William Griffingnek, aki engedélyt adott a fordításunkhoz.
5 Levél
Kedves apa!
Tábor Germantown közelében [Fairfax megye, Virginia]
- szeptember 24.
Péntek este tértünk vissza őrszolgálatból, amelyre szombat óta [szeptember 14–20.] voltunk beosztva. A Lancaster Greys [A század], a regimentünk jobb oldalán lévő lövészszázad hat vagy hét jenkit ölt meg. Az egyikük hat-nyolc lépésre az egyik (Lancaster Greys) őrhelytől halt meg. Whitworth kapitány százada [C század] egy foglyot ejtett. Kétszer rálőttek, de nem találták el. A férfi ledobta a fegyverét, odarohant hozzájuk, és azt mondta: „Én déli vagyok, ti déliek vagytok.” (az eredetiben hibásan: Sudderner)
Magyar volt. Azt akarta elhitetni, hogy „déli”, de elfogták, és fogolyként a parancsnokságra küldték. Az, akit a Lancaster Greys állomásánál lelőttek, vermonti volt. Két órával azután, hogy meglőtték, még élt, a golyó áthatolt rajta, és eltörte a gerincét. Azt mondta, hogy W. A. Snow-nak hívják, és Vermontból származik. Néhány emberünk sírt ásott, és koporsó nélkül temette el.
Két lövést adtam le English puskájával, de nem okoztam kárt. Körülbelül százötven yardnyira kúsztam előre a helyemről, és egy domb tetejéről lőttem egy fickóra, aki körülbelül kétszázötven yardnyira volt tőlem. Épp sétált. A puska célzóját 400 yardra állítottam be. Ennek következtében a feje fölé lőttem, de ő úgy futott, mintha az öreg fickó mögötte lenne. Másodszor a helyemen voltam. English meglátott egy fickót körülbelül 400 yard távolságban. English rettenetesen izgatott volt. Muskétával rálőtt, bár én megparancsoltam neki, hogy ne tegye. Én éppen a puskát javítottam, mert előző nap nedves lett. Miután English rálőtt, a fickó alig mozdult, de felemelte a fegyverét, és rálőtt az őrhelyemre (rajtam kívül még öt ember volt az őrhelyen). Akkor én is rálőttem a puskával, de az elsült, mielőtt elsütöttem volna, és nem találtam el a fickót. Nagyon alacsonyan bukott el, mintha hallotta volna a golyót a feje felett. Még két lövést adott le az őrhelyünkre. Hallottuk, ahogy a golyók sziszegve repülnek felettünk. Nem tudtunk rá lőni, mert sűrű bokrok voltak köztünk.
Tegnap este a díszszemlén felolvasták a parancsot, hogy nem szabad lőnünk az ellenség őrszemeire, csak önvédelemből. Amíg őrszolgálaton voltunk, főleg sült kukoricát és sótlan ír burgonyát ettünk, és a kék égbolt alatt aludtunk. A hely, ahol szolgálatban voltunk, tizenhárom-tizennégy mérföldre van ettől a tábortól. Biztos lehet benne, hogy mindenki fáradt volt, és sokuknak fájt a lába. Érkezésünk után körülbelül fél órát pihentünk, majd a jobb oldalon lévő öt századot őrszolgálatra rendelték, így a mi századunk, amely a jobb oldalon a második volt, szintén bevonult. Péntek este tértünk vissza, fájó lábbal, fáradtan és éhesen! Alig tudtam járni, amikor ideértem. English bizony nagyon jól bírta! Nagyon örültünk, amikor visszatértünk a táborba.
Elfelejtettem megemlíteni, hogy Nathan Roberts, a társaságunk egyik tagja, könnyű sebet kapott az arcán. Körülbelül tizenöt éves, egy tolakodó, pimasz kisfiú. A golyó csak súrolta az arcát. Üvöltött és futott, mint egy okos fiú. Saját hibája volt. Nem engedelmeskedett a posztját irányító őrmesternek. Azt mondta, hogy haldoklik, hogy a szívét találta el a golyó. Mindenki kinevette, és inkább örültek, mint sajnálták, hogy csak könnyű sebet kapott. Bebizonyította, hogy gyáva. Korábban nagy hencegő volt, és az egész társaságot zaklatta. Most már jól viselkedik, és csendes, mint egy egér. Most már nem látszik a sebének nyoma.
Sajnálom, de nem kaptam meg a csomagomat. Ha Mr. House-on keresztül küldted, akkor ő elvesztette; a többit biztonságban elhozta, de az enyémet elvesztette. Legközelebb az Adams Express-szel küldd. Mondd meg anyának, hogy csak a többi inget és zoknit küldje el, és ne pótolja azokat, amelyeket Mr. House elvesztett. Küldj nekünk néhány befőttet és más finomságot. English kicsit panaszkodik ugyanarra a betegségére. Én teljesen jól vagyok. Hasgow sárgaságban szenved. Ma már jobban van. Küldj neki Lee’s Pills-t. A társaságunk gyorsan javul. A szomszédaink is gyorsan javulnak. John Coon és Jim McCrea elég rosszul vannak, ők az egyetlen betegek a társaságban. Írj hamarosan. Üdvözlök mindenkit. English azt mondja, hogy ma írni fog. Szerető fiad, — J. Hopkins
Fordítás és bevezető: Bártfai Imre a Spared&Shared oldal alapján.