Alexander Kott -Konstantin Statszkij, 2017
Lev Davidovics Bronstein, azaz Trockij sokáig Sztálin elveszett alternatívája volt. Sokan azt gondolták, hogy az ő vezetése alatt a Szovjetunió nem lett volna azzá a földi pokollá, amivé Sztálin tette a folytonos tisztogatásokkal, az erőltetett iparosítással és a Holodomorral.
Sztálin a harmincas években legyőzte Trockijt, megsemmisítette a frakcióját, és végül kitörölte a szovjetek emlékezetéből is. Majd kitörölte az élők könyvéből egy jégcsákány és egy spanyol orvgyilkos segítségével.
Trockij tehát alternatív baloldali legendává nemesedett a sztálinizmus elmúlta után. Bár tudtommal a szovjetek hivatalosan nem rehabilitálták. Azonban Trockijtól a valóságban nem állt messze a politikai erőszak, az erőszakos iparosítás, és általában az, ami a bolsevikokat zsarnokokká tette. (Annak ellenére, hogy modora kifinomultabb és műveltsége mélyebb volt mint Sztáliné.)
Maga Trockij az önéletírásában Sztálint egyenesen “centristának” nevezte, mennyire volt hát nem egészséges mértékben baloldali ő maga!
2017-ben, az orosz forradalom századik évfordulóján mutatták be a Konstantin Kabenszkij főszereplésével játszott Trockij minisorozatot.
A sorozat a bolsevik vezető életét a saját visszaemlékezésein keresztül mutatja meg. Lev a magát kanadai újságírónak kiadó Ramon Mercadernek (Makszim Matvejev) magának meséli el az életét. Ramon hűvős és szkeptikus, Trockij pedig némi gőggel oktatja ki a fiatalembert. Már a nyitó jelenetben szovjet rock and roll van: a hosszú bőrkabátot és katonai sapkát viselő Trockij éppen egy szexmániás kalandornővel létesít heves karnális viszonyt a szemünk láttára miközben páncélvonata robog hogy a fehérek ellen küzdhessen.
A sorozatban tehát nem csak a pápaszemes bolsevik professzor-politikust ismerhetjük meg hanem egy intrikus, minden hájjal megkent és bizony kissé alattomos embert is.
Trockij már-már komikusan arrogáns akaratember itt, gyakorlatilag mindent ő tervez el, minden az ő akaratából történik. Még az utolsó epizódban is ő irányít, ő nevet a végén, bár megölik. Trockij maga a szadista orosz történelem…
Bár a sorozat nem glorifikálja túlságosan Lenint és Sztálint sem azért szembetűnő ez a hatalmas, abszurd túlzás. Lenin (Jevgenyij Sztycskin) amikor először feltűnik, azzal fenyegeti meg Trockijt hogy ledobja a háztetőről ha nem egyeznek meg. Az őt játszó alacsony, vöröses-kopaszra maszkírozott színészben van valami az eredeti Lenin robbanékonyságából. Legalábbis a Robert Service-féle önéletrajza alapján így képzelem el. Hozzá kell tenni, hogy bár Lenin megfenyegette egy riválisát azzal hogy elmegyógyintézetbe záratja a későbbi leszámolások nem voltak rá jellemzőek. Lenin terrorizmusa az “osztályellenség” ellen irányult, rivális pártársait inkább politikailag szerette félreállítani (Természetesen ez nem teszi jobb emberré.)
Sztálint az első snitt már épp rablógyilkosnak mutatja be, de ebben a sorozatban nem ő a hangsúlyos. Trockij elárulja a matrózokat, az elvtársait, hatalomra tör és olyan nagy gengszter, hogy maga Lenin figyelmezteti: nem Amerikában van!
A helyzet az, hogy Lenin tudtával és parancsára a bolsevikok bankrablásokat és más machinációkat hajtottak végre, például egy özvegytől kicsalták a teljes vagyonát. Tehát a valóságos Lenin nem volt ilyen finomlelkű figura mint a sorozatban. (Amikor épp nem fenyegetőzik, mert néha meg mintha egy másik Lenint mutatna a rendező.)
De egyértelműen úgy tűnik, talán némi antiszemita okból, a bolsevikok hatalomátvételét, és a Sztálin előtti terrort is Trockijra kenné a sorozat rendezője. Talán mintha a “jó orosz” Lenint azért mégis meg akarná hagyni egy némileg még elfogadhat figurának a mai orosz ember számára, és a zsidó származású (de valójában ateista és asszimilált) Trockij nyakába varrná a bolsevikok gazságainak nagy részét. Trockij büszke volt orosz műveltségére, és bár származása hathatott viselkedésére és világlátására zsidóságának aligha lehetett szerepe tetteiben.
Sajnos az elmúlt évtizedben úgy tűnik Oroszoroszágban az uralkodó ideológia megpróbálja Sztálint és egy kicsit talán Lenint is tisztára mosni, hogy egy töretlen kontinuitást állítson fel az orosz történelemben. Ha a hatalom sosem volt rossz kezekben akkor ugye a mostani vezetők kezében is jó helyen van. Kontinuitás valóban van, de az inkább az autoriter kormányzás és az általa megnyomorított életek kontinuítása. Talán megfordíthatjuk Goethe sorát és azt lehet mondani: A gonoszoktól megszabadultunk de a Gonosz itt maradt…
Kabenszkij, a főszereplő nemzetközileg elismert, hazájában is nagy szerepeket játszó, Putyin által is kitüntetett színész, de hozzá kell tenni, hogy Ukrajna orosz invázióját még 2022-ben elítélte.
A sorozat másik sajátossága, és jobb oldala, hogy a bolsevikok morális eltorzulását összeköti a cári rendszerrel. Trockijt egy börtönőr oktatja ki és teszi egyfajta morális nihilista forradalmárrá a sorozatban: a cári börtönőr alkotja meg a szörnyeteget a jóakaratú idealistából.
Ez már azért mélyebb és korrektebb mint a sorozat más aspektusai. A látványvilág, a történetmesélés színvonalas. A produkció nagy büdzséből gazdálkodott és számtalan orosz díjat nyert. Sikerének bizonyítéka hogy a Netflixre is felkerült ahol én is láttam. Csak nem szabad komolyan venni, hogy ebből meg lehet érteni a bolsevikokat és az orosz forradalmat.
Azoknak, akiket érdekelnek a mai orosz filmek és az orosz történelem érdemes lehet legalább elkezdeni a sorozatot. Ha történelmi hitelességével kapcsolatban jogosan merülhetnek fel bennünk kételyek, de mindenképpen izgalmas, jól elkészített epizódokat láthatunk a történelem egy mai napig meghatározó, de nagyon sötét korszakáról.
Bártfai Imre