Itt, a Kultúrpolisznál megjelenő interjúkkal az a célunk, hogy azok is hangot kapjanak, akik társadalmilag fontos, ám kevéssé ismert, kevés figyelmet kapó munkát, tevékenységeket végeznek. Az utóbbi időben – mint dudjuk, nem véletlenül – olyan szinten hevült fel a diskurzus a gyermekvédelem körül, mint talán még soha a magyar történelemben. A szomorú appropó ellenére pozitív az, hogy egyáltalán társadalmi szinten elindult egyfajta beszélés, ha nem is feltétlenül beszélgetés a hazai gyermekvédelem ügyéről. Azonban az az érzése az embernek, hogy a hirtelen hangossá vált vélemények között nem, vagy alig jelenik meg azoknak a hangja, akik a gyermekvédelemben dolgoznak. Azoké, akik fenntartják, működtetik a gyermekvédelmet; és akik napról napra dolgoznak azokért a gyerkekért, akik valamely oknál fogva család nélkül kénytelenek felnőni.
Úgy gondolom, hogy nagy szükség lenne megismerni olyan emberek véleményét, és gondolatait, akik benne dolgoznak, és ismerik ezt a világot. az alábbi beszélgetés során, egy ilyen embert sikerült megszólaltnom. Az, hogy interjú alanyom csak név nélkül vállalta a nyilvánosságot, már önmagában beszédes. Ezúton is köszönöm neki, hogy vállalta, hogy válaszol a kérdéseimre.
Mióta dolgozol a gyermekvédelemben?
4 éve. Ez már soknak számít, nagy a fluktuáció a területen.
Kik kerülnek a gyermekvédelmi intézetekbe?
Intézetek ma már nem léteznek. Ha intézményekről beszélünk, akkor ma arra törekednek a gyermekvédelemben dolgozó vezetők,hogy a vér szerinti családjukból kiemelt gyerekek nevelőszülőkhöz kerüljenek. Ez az elsődleges cél, főként a 14 év alatt gyermekeknél. Mivel kevés a nevelőszülő, ezért működnek lakásotthonok, ahol 12-14 gyermek él együtt egy lakásotthonban, természetesen nem egy szobában. Ez leginkább egy hatalmas családi házra hasonlít. Azok kerülnek ide vagy a nevelőszülőkhöz, akiket a gyámhatósági eljárás során kiemelnek a családjukból.
Milyen munka folyik ezekben az intézetekben?
Több lakásotthon munkáját koordinálja a szakmai vezető, aki irányítja az intézményekben folyó pedagógiai munkát. A lakásotthont a lakásotthon-vezető irányítja, aki a mindennapi élet koordinátora. Időbeosztást készít, gazdasági ügyeket intéz, nyomon követi a gyermekek iskolai előmenetelét, figyel az egyéni szükségleteikre. Ő irányítja a gyermekfelügyelők munkáját, akik 12 órás műszakokban váltják egymást, tehát este is van éber felügyelet a lakásotthonokban.
Kihez tartoznak, ki a fenntartója a gyermekvédelmi intézményeknek?
Az állam, az egyház vagy civil szervezetek tartanak fenn ilyen intézményeket. Az állam az utóbbi időben arra törekszik, hogy a történelmi egyházak vállaljanak minél nagyobb szerepet ebben.
Kb. Mennyi időt töltenek itt a bekerülő gyerekek? Hogyan lehet kikerülni?
Ez nagyon változó, általánosságot nem lehet mondani. Ha megoldódik az a helyzet, amiért bekerültek, akkor visszakerülhetnek a családjukba, ún. hazagondozás történhet. Ez jelentheti azt, hogy javulnak az életkörülmények, megszűnik a veszélyeztető körülmény. Ilyenkor a gyermek visszakerülhet az otthonába, ezzel kapcsolatban is számos pozitív példa van, de ezek elsikkadnak a híradásokban.
Milyen végzettség szükséges az itt dolgozóknak?
A szakmai vezető és a lakásotthon-vezető komoly szakmai munkát végez, tehát ide szakirányú végzettség (pl. pedagógia, szociálpedagógia, szociális munkás) szükséges. Ellenben a gyerekfelügyelőnél általában alacsonyabban az elvárások. Akár nyolc általánossal is bekerülhet valaki, hiszen bárki lehet egyébként nyolc általánossal, sőt alacsonyabb végzettséggel is jó apa, anya. Nem a végzettség, hanem a hozzáállás, a gondoskodó attitűd a lényeg. Ez azt jelenti, hogy ezeket a családjukból kiemelt gyerekeket kísérni kell a mindennapokban. Főzni kell rájuk, meg kell tanítani őket maguk után takarítani, magukra mosni, teregetni, önmagukról gondoskodni. Fontos, hogy kialakuljon a bizalmi viszony a gyermekfelügyelővel, különben nem tudnak együtt dolgozni a gyermek jövőjén.
Tudnál mondani szépségét a munkának?
Amikor valaki egy cigánysorról érkezik, de a lakásotthonból már elit gimibe jár, utána pedig egyetemre, az szívderítő. Ezek nem egyedi esetek, bár nem is számottevők. Az is megérintő, amikor valaki később arra teszi fel az életét, hogy a sorstársain segítsen. De a mindennapi vagy az ünnepi hála is visszaigazolás. Amikor karácsonykor vagy egy születésnapozáson jönnek a lakásotthonokban a köszönömök, a nyakba borulások, a hálás visszaigazolások.
Milyen nehézségekkel küzdenek az itt dolgozók?
A legfőbb probléma az anyagi és most már a társadalmi megbecsültség hiánya. A kegyelmi botrány óta soha nem látott megvetés irányul a nevelőszülőkre, sokan azt állítják, hogy ők a pénz miatt vállalják ezt, de ha valaki három gyereket nevel, akkor sem éri el a juttatása a szakmunkás minimálbért. Ugyanez igaz a lakásotthonban dolgozókra. Nekik küzdeniük kell a munkaerőhiány miatti túlórákkal, a leterheltséggel és a kiégéssel. Sokan hagyják ott a szakmát, mert látják, hogy életüket kezdi felőrölni a munka. Nagy az adminisztrációs teher és a felelősség. Ha konfliktus adódik egy gyerekkel, az gyakran farkast kiált, megvádol egy gyerekfelügyelőt vagy nevelőszülőt olyan bűncselekménnyel, amit nem követett el. Ezek 99%-a vak lármának bizonyul, de ilyenkor gyakran már levakarhatatlan ez a vád. Az ettől való félelem vagy negatív tapasztalat miatt is sokan meghátrálnak. Lassan-lassan elfogynak a szakdolgozók. Nem beszélve arról, hogy nagyon komoly átvilágításon esnek át a gyermekvédelembe jelentkezők. Megnézik az életvitelüket, rendőrök látogatják meg őket az otthonaikban, interjúznak a szomszédaikkal, utána következik a nagyon alapos pszichológiai vizsgálat. Ha mindez pozitív, a nevelőszülőnél jöhet a tanfolyam, a gyerekfelügyelőnél kezdődhet a munka. Ehhez képest árufeltöltőnek bekerülni gyerekjáték, és mennyivel kevesebb a felelősség, mennyivel több a fizetés…
Kb. Hányan dolgoznak ma a gyerekvédelemben?
Erről pontos számot nem tudok mondani, de több ezren.
Milyen formában zajlik a nevelő munka?
A nevelő munka állandó, főként a személyiséggel és az intézményi keretekkel nevelnek. Mivel mind egy nevelőszülő, mind egy gyerekfelügyelő pótapa, ezért ő referenciaszemély is. A gyerekek felnéznek rájuk. Az értékrend, az attitűd, a cselekedet mind-mind a nevelés része. De még a háztartás vezetése, a főzés, az elmosogatás, a maradék tárolása, a takarítás. Egy ember a személyiségével nevel és az iskolával együttműködve. Egy lakásotthonban is vannak szabályok, akár egy iskolában. A jutalmazás-büntetés még mindig a meghatározó, ez általában működik is. Van például plusz kimenőidő jutalomként, büntetésként pedig a kimenő korlátozása.
Hogyan zajlik a bentlakók iskoláztatása?
Ugyanúgy járnak iskolába a képességeiknek és jövőbeli céljaiknak megfelelően, ahogy egy normál családból. Ugyanúgy készítik otthon a házit. Ebben a tekintetben nincs különbség.
Van-e utánkövetés?
Vannak erre vonatkozó kutatások, de ez valószínűleg szolgáltatónként változó.
Az interjút készítette: Szász Péter
Fotó: Fortepan; Képszám: 158045