1942 februárjában a Luftwaffe bombázói repültek el a kanadai Winnipeg-tó városai fölött.
A hatóságok sötétítést rendeltek el. Robbanások hangjait lehetett hallani.
Megszólaltak a szirénák. Mindez nem volt elég, de csakhamar „látogatók” is érkeztek.
Ugyanis a harmadik Birodalom hadserege, a Wehrmacht partra szállt Winnipeg környékén. Csukaszürke egyenruhás katonák robogtak a helyi utakon mindenféle járműveken. Fejükön a jellegzetes német rohamsisak, vállukon a Kar 98-as puska.
A helyi önkéntes haderő bátran felvette a harcot a túlerővel szemben. Fegyverdörgés lehetett hallani és füst terjengett. A civilek nem hagyhatták el házaikat, a hidakon nem lehet átkelni.
De végül fél tíz óra tájában Winnipeg elesett. A rádió, ami addig a kanadai kormány és a helyi hatóságok hírei közvetítette, egyszer csak átváltott német nyelvűre.
A város lakói csakhamar megtudták, hogy Winnipeget Heinrich Himmler tiszteletére Himmlerstadttá nevezték át. Ennek a kétes tisztességnek aligha örülhettek.
Mint ahogy annak sem, hogy a megszállók természetesen azonnal letartóztatták Winnipeg polgármesterét, John Queent és Manitoba miniszterelnökét, John Brackent. Őket egy internáló táborba vitték, az Alsó Garry-erődbe. (Lower Fort Garry)
Megjelentek a városka utcáin a német járőrök is, akik igazolványokat követeltek a polgároktól. Elvittek egy iskolaigazgatót, mert az iskolájában nem a „náci igazságokat” tanították, mármint az a sok propagandát és baromságot, amit a nácik összehordtak Németországban is. Bár meg kell vallani igencsak türelmetlenek voltak, ha azt remélték már egy nap után mindenki náci lesz Winnipegben.
A helyi polgárokat alighanem az is meglepte, hogy a fizetőeszköz bizony most már a birodalmi márka lett, amit néhány boltban visszajáróként kaptak a kanadai dollár után, illetve követeltek is tőlük. A megszállók a könyvtárban könyvégetést is rendeztek -bizonyára azért, hogy otthon érezzék magukat a hideg Kanadában.
A megszállók a helyi lapot, a Winnipeg Tribune-t is átnevezték, a hangzatos és beszédes nevű Der Winnipeger Lugenblatt névre. Ez szó szerint Winnipegi Hazug Lapot jelent.
Ezen a ponton a szemfüles olvasó, azt hiszem kezdi sejteni, hogy Winnipeg nácijai nem teljesen eredetiek és német-gyártmányúak voltak. Vagy nem teljesen normálisak.
Nyilvánvaló, hogy egy német náci megszálló csapat nem kezd el német nyelvű adásokat sugározni angol anyanyelvű embereknek, vagy propaganda lapot üzemeltetni, aminek már a nevében is benne van, hogy hazugság. (Bár csak németül.)
Délután 5 óra 30-ra Winnipeg felszabadult. A kanadai erők visszavették a várost. A foglyokat kiszabadították. A birodalmi hadsereg katonái letették a fegyvert és kiderült róluk, hogy olyan fiatal férfiak, akik a Winnipegi Kereskedelmi Tanács ifjúsági szekciójába tartoznak. Tehát mind kanadai és egyikük sem náci. Sőt, patrióta, ezért vállalták el a megbízatást, hogy eljátszák -hiteles egyenruhában -a náci megszállók szerepét.
A „Luftwaffe” természetesen a RAF volt, és bombák helyett csak füst és zaj „fenyegette” a lakosságot. Az elégetett könyvek leselejtezett, és szétesett darabok voltak, amiket amúgy kidobtak volna. Bár a „megszállók” nem bántottak senkit, de durván viselkedtek és egyikük elmondta, hogy látta a polgárokon (akik tudták, hogy egy színjátékot látnak) a feszültséget.
Akinek pedig maradt birodalmi márkája aligha költhette el a kávézóban vagy ihatott rajta egy pohár bort a Führer egészségére, mert értéktelen kacat volt. Igaz, ez utóbbit nem is volt tanácsos megpróbálni Kanadában…Főleg ezek után az élmények után nem.
Miért történt meg ez a nagyon valóságosan megrendezett, bár némileg abszurd színjáték?
Mert Kanada, azon belül Manitoba háborús kötvényeket szeretett volna gyűjteni és ezzel hozzájárulni a Brit Birodalom háborús erőfeszítéseihez. Úgy gondolták a politikai vezetők, hogy hasznos lenne bemutatni a helyieknek mivel jár a náci megszállás. Hiszen Kanada azért mégis csak messze van Európától. Mi, akiknek az országa átment a valós náci megszálláson, (meg voltak sajnos saját nácijaink is) talán csak nevetünk ezen, de mindenesetre a veszély nagyságát sikerült érzékeltetni.
A rendezvény neve If Day azaz „Ha Nap” volt.
45 milliárd dollárt gyűjtött Manitoba, ebből hárommilliót csak aznap.
Kanada nagy szerencséjére a náci megszállás náluk csak egy körülbelül egynapos rendezvény maradt.
A világ nagy szerencséjére a nácizmustól végül (bár iszonyú áron) megszabadult mindenki. Részben köszönhetően a Manitobában gyűjtött dollároknak is.
Bártfai Imre
Forrás: If Day | The Canadian Encyclopedia
Illusztráció: Wikimedia Commons.