Az emberi szem az elektromágneses sugárzás csak egy kis tartományát képes látni. Ezt hívjuk látható fénynek. Ez a 380 és 750 nanométer hullámhossz tartomány ugyanakkor milliónyi szín érzékelését teszi lehetővé a retinában található csapsejtek segítségével. A szem hátsó részén található fényérzékeny szövetréteg a retina. Ez a szövet felel a vizuális információ fogadásáért és feldolgozásáért. A retinában a fény elektromos jelekké alakul, amelyek aztán a látóidegen keresztül továbbítódnak az agyba, lehetővé téve számunkra a látást. A színek érzékeléséért felelős csapsejtek a retinában találhatók, és háromféle van belőlük. Mindegyik fajta más hullámhosszúságú fényre érzékeny. Az S a kékre, az L a vörösre, az M pedig a zöld színre érzékeny. Ennek a három színnek a keveredéséből jönnek létre az agyunk által érzékelt színek. Éppen ezért van az, hogy a monitorok is ebből a három színből állítják elő a színes képet.
Lehetséges olyan színt előállítani mesterségesen, amit az emberi szem természetes módon nem lenne képes látni? Amerikai tudósok azt állítják, hogy nekik sikerült. Nevet is adtak neki, mégpedig azt, hogy „olo”. Ez a szín egyfajta kékes zöld árnyalat. Az talán nem meglepő, hogy nem palettán keverték ki, hanem egy speciális eljárást alkalmaztak, hogy néhány önkéntessel megláttassák ezt a színt. A tudósok lézerimpulzusokat irányítottak a kísérlet résztvevőinek szemébe. Az így megtapasztalt szín sokkal telítettebb, mint bármely, természetes módon látható fény, állítják akik látták. A kísérletben használt berendezést, speciálisan ehhez a kísérlethez tervezték; tükrökből, lézerekből és optikai berendezésekből áll. Nevet is adtak neki. Az Alíz csodaországban varázslójáról, Oznak nevezték el.
Normális látás esetén minden olyan fény, amely stimulál egy M csapsejtet, szükségszerűen stimulálja a szomszédos L és/vagy S csapsejteket is, mivel funkcióik átfedésben vannak. Az eljárás során azonban a lézer kizárólag az M csapsejteket stimulálta, amik így olyan színjelet küldtek az agynak, amely természetes látás során sosem fordul elő. Ez az oka annak, hogy az így látott „olo” színt természetes módon az emberi szem nem láthatja, csak speciális stimuláció segítségével érzékelhető. Néhány szakértő szerint ugyanakkor ez az újonnan tapasztalt szín értelmezés kérdése. Szerintük az eljárás egy technológiai bravúr, ám egy új szín felfedezése azért vita tárgya lehet.
A szerzők szerint ennek a kísérletnek nem is elsősorban az olo előállítása volt a volt a lényege. Fontossága inkább abban rejlik, hogy a kísérlet során szerzett eredményeik segíthet a színvakságban szenvedőknek; akik számára nehézséget okoz bizonyos színek megkülönböztetése.
A kísérlet eredményeit a Scince Advances folyóiratban publikálták.
Szász Péter