Éjszaka repült. Sötétben emelkedett fel, s a leszállás is éjszaka lesz. A szárnyak mögött villogó fényből láthatják, hogy itt köröz fölöttük. De míg a levegőben van, nem eshet baja. Legalábbis azok, akik a földön várják, a leszállás helyét fénnyel kijelölve, nem tudnak ártani neki, amíg repül. Bár ennek nincs jelentősége. Miután földet ér, úgyis meghal. De nem mindegy, hogyan: eléri-e a célját, végrehajtja-e azt, amiért felszállt a veszélyes, a repülési magasságán jóval túlnyúló akadályokkal övezett terepen, mely fölött a felhőkön átpislákoló csillagok hunyorogtak
Nem félt a haláltól, nem is tudott foglalkozni vele, agyába rég belevésődött, mit kell csinálnia. A landolás utáni halál az ára, hogy azt, amire minden porcikája vágyik, ami élete célját adja, elérhesse. Ösztönösen repült, a navigáció minden adottságát lefoglalta, akkor se tudott volna közelgő végzetére gondolni, ha agya képes lenne rá. A lent villogó fényekre koncentrált. A zsigereiben volt a tudás ezekről. Nem tudta volna elmondani, amikor meglátja a villanást, hogyan dekódolja, de mindig kiszúrta a jeleket.
A túlélés a vérében volt, bár ez ironikusan cseng egy halálos küldetésbe indulónál. Nem mintha értékelni tudná az iróniát. Nem úgy működött az agya. Aligha véletlenül tartják hidegvérűnek. Akik megvizsgálták, nem átvitt értelemben használták ezt a szót: benne valóban lassabban áramlott az életadó folyadék, a vére nyirkos volt. Tény, hogy újra és újra észrevette a hamis fénykódsorozatot, amellyel csapdát rejtő leszállóhelyre akarták csalni. Voltak nagyon jó fals kódok: egy pillanatra megtévesztették, de a gyanú legkisebb rezdülésére tovább repült.
Akik értettek hozzá, ördöginek nevezték a halálba hívogató fényjáték forrását. Végre meglátta a valódi fényeket. Nekikezdett a landolásnak, ám ösztöneibe mart a kétely. A fényüzenet hibátlan, de a leszállóhely jóval magasabban van, mint a korábbiak. Úgy tűnt, imbolyog a semmiben. A fények amúgy is mozogtak, de ezek a villanások mintha nem a földről jöttek volna, hanem egy afölött lebegő valamiről. Mégis képesek a levegőben elpusztítani, mielőtt célba ér? – a kérdés, ha felmerülhetett is volna benne, nem törné meg a repülésirányt, a sebessége sem csökken.
A repülésben a legrosszabb a bizonytalanság – válassz új irányt vagy tartsd a régit, de egy pillanat alatt döntsd el. Landolt a fénylánc által körbezárt területen, s hideg vére dacára zavarba jött. Érzékelői üzenték: a két lehetőségből, amire ösztöneivel számított, egyik se következik be. Se a gyönyörrel kecsegtető, se a céltalan halál. Akinek a jelenlétére a fények utaltak, nem volt sehol. Most ürességet érezne, ha lennének érzései. Az első (s célja szerint az utolsó) repülése volt, de ennek nem így kellene történnie. A felület, amire leszállt, nem így nézett ki az ösztöneibe írt parancsban.
A végtagjain menekülést jelző inger futott végig, de habozott egy teljes másodpercig. Aztán a leszállópályának használt mobilkijelzőn futó szentjánosbogár-fénymorze villanásaitól kísérve elrepült. A mobil gazdája boldog volt. Éjjellátó módban remek felvételeket csinálhatott az odacsalogatott világító bogarak rajzásáról. A bogárlámpás üzemanyagáról elnevezett Luciferint már hétmillióan töltötték le. A mesterséges bogárfények szerelmesei elárasztották az erdőket. A felhasználók kedvét a rovarkutatók se tudták elvenni.
Akik szerint a nőstények fényjeleit utánzó mobilalkalmazás megzavarja a ciklust. A hamis morzétól lépre ment bogár halálközeli élményen megy át. A fals villanássorozat, a szentjánosbogarak fekete özvegye, a Photuris jelenlétére kellene utaljon. Ő kelepcébe csalva felfalja az idegen hímeket. Amelyik szentjánosbogár elkerülte ezt a sorsot, nem akar már párosodni. Ehelyett szabadon dong az éjszakában, utódok nélkül, csak a maga kedvéért. Élvezve a repülés adta magassági mámort, s csak akkor tér vissza a földre, mikor ereje fogytán lezuhan. De addig is, mint evolúciós bajkeverő, kihasználja a visszakapott élet minden pillanatát.
Papp László Tamás