Folytatjuk Miklósi Lászlóval, a Történelemtanárok Egyletének elnökével készített interjúnkat a második, befejező résszel. Mivel első részt cliffhangerrel zártuk, úgyhogy most in medies res kezdünk.
Jött a nyári szünet
Csak nem fogunk a tanév végén egyesületet alakítani! Ha májusban indulunk, a nyári szünet miatt néhány héttel később lendületet vesztünk. Ennek elkerülésére az alapítás időpontját a következő tanév elejére, szeptember 30-ra tettük.
Ezt azért is érdekes kiemelni, mert májusban még a rendszerváltás lélektani fordulópontját jelentő Nagy Imre temetés előtt voltunk, szeptemberben pedig már utána. Tehát már akkor készen álltunk az indulásra, amikor még nem volt kizárható a Grósz Károly 1988 novemberi sportcsarnoki beszédében felvillantott visszarendeződés – a temetés után azonban ez szóba sem jöhetett. Nem tudtuk mi lesz ezután, de az biztos volt, hogy a múlt nem térhet vissza.
Hányan alapítottátok az egyesületet?
Az alapításkor az egyik korabeli cikk alapján negyvenen voltunk, de sokkal több érdeklő volt, csak nem tudott mindenki eljönni. A következő hónapokban sokan léptek be.
Mekkora létszámtól lett a TTE országos szervezet?
Úgy emlékszem, hogy 1989 év végére már több százan voltunk, de az biztos, hogy több, mint százan. Bár megjegyzem, hogy a pártállam nem tette könnyűvé, hogy erről tudni lehessen. Örültünk, hogy a TV híradó tudósított az egylet alakulásáról, de az anyagból nem lehetett megtudni, melyik iskolában történt az esemény, kik az alapítók, hol lehet csatlakozni. Egy arcot se mutattak, egy nevet se mondtak. Esetenként komoly nyomozás kellett ahhoz, hogy ránk találjanak a kollégák.
Itt jegyezzük meg az olvasók kedvéért, hogy a ’80-as évek végén vagyunk. Akkoriban jóval nehezebb volt utána járni a dolgoknak, mint napjainkban.
Volt olyan kollegánk, akitől öt hónappal az alakulás után kaptunk egy levelet: „Csak hogy rátok találtam, öt hónapja azt keresem, hogy kik vagytok!”. Nagyra értékeltük a kitartását.
Volt néhány újság, amely közzétette a felhívásainkat, akár azt is, hogy hol lehet jelentkezni. Sok emberhez azonban nem jutottak el ezek az információk. A tv, a rádió, a megyei lapok ezt nem közölték.
Személyes kapcsolatok révén terjedt a híretek?
Leginkább igen. Hamarosan 400 fős lett a taglétszám, ami hosszú évtizedeken keresztül stabil volt. Ezzel országos szervezet lettünk. Az első időszakban még hallatni kellett a hangunkat, hogy vagyunk. Ekkoriban voltak a Békásmegyeri történelemtanári konferenciák, amelyre az ország különböző pontjairól érkeztek a történelemtanárok. Az egylet alakulása után néhány hónappal, persze ott is elmondtam, hogy vagyunk, létezünk.
A következő évi hasonló konferencián némi rosszallásomat fejeztem ki azért, hogy a TTE-t nem hívták meg. Az alakulásunk után négy vagy öt évvel döbbentem rá, hogy már tényező lettünk, a legfontosabb történelemelemtanári szervet. Nem egyedüliként, hiszen rajtunk kívül évtizedek óta működött a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata, igaz, erről nem tudtunk az Egylet alapításakor, mert a társszervezet akkor nem volt túl aktív.
Évtizedek óta évente megrendezi konferenciáját a TTE. Hogy jött az ötlet? Igaz, hogy az első konferenciát a köztársasági elnök nyitotta meg?
Ez gyönyörű, de nem így volt. Valójában 1994-ben Göncz Árpád levélben köszöntötte a konferenciánkat, mivel egy külföldi útja miatt nem lehetett ott. Viszont 1997-ben a TTE rendezte Budapesten az EUROCLIO konferenciát, amelyet Göncz Árpád nyitott meg. Tehát nem az országos konferenciánkat, hanem az európait. Azóta is emlegetik, hogy soha sehol nem volt olyan konferenciája a történelemtanároknak, amelyet az államelnök nyitott volna meg.
Akkor viszont még inkább érdekelne az első konferencia.
Az első konferencia 1991-ben volt. Egy ideje azon gondolkoztunk, hogy mivel segíthetnénk leginkább a kollégáinkat. Többen is azt mondták, rendezzünk konferenciát. Ez nagyon tetszett, csak abban nem voltam biztos, hogy az önmagunktól elvárt szinten, minden szempontból tökéletesen meg tudjuk rendezni.
A többiek megnyugtattak, ez nem lehet kérdés. Belevágtunk. Összefogtunk az ELTE Tanárképző Főiskolai Karával is. Ők társrendezőként ingyenesen biztosítottak helyet a konferenciára. Ez fontos volt, hiszen nem volt pénzünk terembérlésre. A programot mi állítottuk össze, persze egyeztettünk a társrendezővel is.
A bevezető előadást Hanák Péter tartotta. Előadásának a címe: a „Történettudomány szerepe a rendszerváltásban”. A téma igencsak időszerű volt.
Az első konferencián Hanák Péter előadása után a társtudományokról következtek előadások: Frölich Ida a vallástörténetről, Gerő András a mentalitástörténetről, Katus László a társadalomstatisztikáról, Körmöczi Katalin az újkori történeti muzeológiáról, Laszlovszky József: Közép- és újkori régészetről, Rázsó Gyula a hadtörténetről, Szögi László a történeti földrajzról beszélt.
Ez egész jó névsor volt.
Az volt az elképzelés, hogy a Tanárképző Főiskolai Karon rendezzük az eseményt. Hamarosan 200 fölé emelkedett a jelentkezők száma. Mivel ennyien nem fértünk be a főiskola épületébe, az előadásokra a Gólyavárban került sor, majd a szekcióülésekre átmentünk a tanárképzőre. Ez így történt a következő évben is. A harmadik konferencián, ’93-ban kinőttük a Gólyavárat is: 1200 ember volt a 600 fős teremben. A lépcsőn is ültek, szinte a csilláron is lógtak.
Az első konferencián a délutáni szekción a történelemtanítás időszerű kérdései kerültek terítékre. Az első megszólaló Andrásfalvy, Bertalan művelődési és közoktatási miniszter volt. Nem protokoll előadást tartott. Példát mutatott azzal, hogy a konferencia elejétől ott volt. Utána Zsolnai József az Országos Közoktatási Intézet igazgatója, majd Diószegi István, a Magyar Történelmi Társukat elnöke következett. Hozzá kell tenni, hogy ez, szép volt tőle, mert nekik is volt tanári tagozatuk.
Ők voltak a konkurencia?
Idézőjeles konkurencia. Az MTT-nek a történészek mellett tanár tagjai és egy tanártagozata is van. A kiváló történész elnök előadása a konferencia szakmai súlyát növelte és elismerését jelentette. Ezt követően a Rubicon szerkesztőjével lehetett beszélgetni, hiszen a Rubicon az Egylet lapjaként indult. Ezt ma már kevesen tudják.
Magyarországon mi rendeztünk elsőként konferenciát a romákról, egy másik alkalommal pedig az iszlámról. Gyakran választottunk újszerű, szokatlan témát, megközelítést. Az előadók kiválasztásánál nem értékrend szerint választunk, hanem a téma legjobb szakértőjét igyekszünk felkérni.
Melyek voltak a legfontosabb céljaitok?
Három fő célunk volt az alapításkor. Az egyik, hogy legyen egy hely a történelemtanárok számára, egy támasz, aminek nekivethetik a hátukat. Tudják, hogy nincsenek egyedül. Például az a Budapesttől távol tanító kolléga, aki olyan közegben dolgozik, ahol nem talált senkit, aki úgy gondolkozott a történelemtanításról, mint ő; aki például nem tankönyvet akart tanítani, hanem gyereket, akinek fontos a szakmai megújulás. TTE tagként tudhatta, hogy más kollegák is így gondolják. Van ez a csapat, ide lehet tartozni. S így van ez ma is.
A másik célunk a mai napig, hogy a kollégáknak a munkájukat segítő információkat juttassunk el. Ez különösen fontos volt az internet előtti világban. Számos szakmai rendezvényről, továbbképzésről vagy egy-egy új tankönyvről tőlünk kaptak hírt a tagjaink. Különleges lehetőséget jelentett, hogy egyes szakmai konferenciákra, külföldi utakra is a TTE révén juthattak ki a kollégák. Az első Jad Vasem úton a magyar résztvevők kétharmada az egylet tagja volt.
A TTE-ben együttműködhetsz kollégákkal, bármilyen szakmai munkát megcsinálhatsz. Ha például a helytörténet érdekel, akkor itt együtt dolgozhatsz, tanácsot kérhetsz, eszmét cserélhetsz, olyan kollégákkal, akik szintén ezzel foglalkoz(ná)nak. De más szakmai témában is ugyanígy. Helyi csoportokat is lehet alakítani, ezek lehetőséget adnak a helyi szakmai közéletre és civil tevékenységre is.
A Bizottmányban sokáig eltérő értékrendű történelemtanárokkal vállaltuk a szervezet vezetését. A különböző feladatok elvégzésére minden esetben a legaktívabb, legkreatívabb kollégák jelentkeznek, munkájuk mindig magas színvonalú. A TTE egy közösség. Egy-egy konferenciára a mai napig azért is jönnek, hogy találkozhassanak rég nem látott társaikkal.
Mi a helyzet a szakmai érdekképviselettel?
Mindig szólunk, ha szólni kell. Nem volt olyan rendezvényünk, ahol ne tettünk volna állásfoglalást vagy ajánlást. Következetesen képviseltük szakmai álláspotunkat, függetlenül attól, milyen párt határozta meg az oktatáspolitikát. Valamennyi állásfoglalásunk és minden elérhető sajtónyilatkozatunk megtalálható a honlapunkon.
1989-től levelekben, hírlevelekben tájékoztattuk tagjainkat. Majd 1995-2006-ig TTE Hírmondó címen nyomtatott (majd elektronikus) kiadványt készítettünk. Magyarországon a pedagógus szervezetek közül elsők között 1998-ban – több pedagógiai intézetet is megelőzve – lett honlapunk. A média segített nekünk abban, hogy az állásfoglalásainkat, szakmai véleményünket a legnagyobb közönséghez is eljuttathassuk.
Igaz az, hogy a TTE amellett, hogy tankönyvbírálattal foglalkozik, részt vett a NAT létrehozásában is?
Már az egylet alakítása előtt, a programalkotó gyűlésünkön is foglalkoztunk a történelemtankönyvekkel, sajtóközleményben is szóltunk erről. Az első tankönyvbírálatunk 1990-ben történt. Mivel elemzéseink a nagyközönség számára is érdekesek voltak, a sajtó is hírt adott ezekről.
’89 végétől minden szakmai egyeztetetésen részt vettünk. Bárkivel együttműködtünk, akivel lehetett, függetlenül attól, hogy milyen a szakmai értékrendje. Számos testületben részt vett a TTE képviselője. Ezek közül is kiemelendő a Közoktatáspolitikai Tanács, amelynek – néhány évet leszámítva – szinte végig tagja, többnyire a szakmai oldal szóvivője voltam. A KT egy nyolcoldalú testület volt, ahol az előterjesztő után a szakmai oldal szólalt meg először, így mi adtuk meg a tanácskozás az alaphangját. Az ülésen elhangzottakat a mindenkori kormányzat figyelembe vehette. Ezt azonban kizárólag akkor tették, ha a javaslatunk egybeesett a kormányzati célokkal. Ugyanakkor a morgás joga megvolt, és nyilvánosság is társult hozzá.
A ’90-es évek első felében, a NAT-viták idején részt vettünk az együttgondolkodásban és a közös munkában. 1995-ben a székesfehérvári NAT-konferencián én vezettem az ember és társadalom műveltségi terület szekcióját (ennek fő eleme a történelem volt). A különböző értékrendű szakmai szervezetekkel közösen kialakítottunk egy minimális konszenzust a NAT-ról, vagyis megalkottuk a szakmai közös nevezőt.
Ebben az időben a Történelemtanárok Egylete megszervezte és működtette a Fővárosi Szakmai Szervezetek Információs Központját. Havonta egy fix napon találkoztunk. Rendszeresen információt cseréltünk (ne feledjük, nem volt FB!). Amikor pedig arra volt szükség, akkor szakmai konszenzust alakítottunk ki. Ebben nekem nagy munkám volt. Mivel szervezeteink igen különböző értékrendűek voltak, amiben mi egyetértünk, az az országban is a közös szakmai minimumot jelentette.
Egy tanulságos példa arra, miként álltak a pártpolitikusok a szakmai véleményekhez:
Az akkori oktatáspolitikai szándékok szerint a tizedik osztály elvégzése után egy ún. alapműveltségi vizsgát kellett volna tennie a diákoknak. 1997-ben a TTE koordinálásával nyolc pedagógus szakmai szervezet egy konferenciát szervezett erről, amelyen pontokba szedtük a javaslatainkat. A következő szerdán a parlament oktatási bizottságsága is a tervezett új vizsgáról tárgyalt. Természetesen mi is ott voltunk. A kormányoldal a mi ajánlásunk öt pontjával érvelt a javaslat mellett és ütötte az ellenzék fejét. S mit csinált az ellenzék? A mi másik öt-hat pontunkkal támadta a kormányoldalt. Nem hangzott el más érv csak a mi pontjaink. De mi összesen 11 pontot alkottunk. A pártpolitikusok amikor a szakmai szervezetekre hivatkoztak, rendre az ő érdekeiknek megfelelő elemeket ragadták ki.
Ma szerinted lehetne közös szakmai minimumot, konszenzust kialakítani?
Rajtam nem múlna, de vannak kétségeim. Változott a közélet, az ország hangulata. Mély árkok vannak az emberek között, sokan kaptak sebeket. Bármely oldalon tapasztalhatjuk, hogy hitekre hivatkoznak, nem érvelnek. Bár szinte reménytelen hitekkel ész alapon vitatkozni, mégis azt gondolom, hogy ezt ma is meg kéne próbálni. Csak akkor jutunk előre, hogyha ismét nekiállunk ezen dolgozni.
Milyen nemzetközi kapcsolataitok vannak?
1993-ban a TTE alapító tagja volt, a történelemtanok európai szervezetének, az EUROCLIO-nak. Akkor Románia és Szlovákia sem volt tag, így kezdetben egyfajta régiós feladatként a határon túli magyarokat is igyekeztünk képviselni a szervezetben.
Az EUROCLIO konferenciákat rendez, workshopokat tart. Ahogy említettem, ’97-ben mi rendeztük a szervezet közgyűlését és konferenciáját, amit Göncz Árpád nyitott meg. Itt a munkanyelv az angol és a francia volt, ma már inkább az angol.
Miket tartasz a legnagyobb szakmai sikereiteknek?
Az első siker, hogy vagyunk, folyamatosan dolgozunk. Épp a napokban szűnt meg egy kiváló pedagógus szakmai szervezet, amely 25 évig működött. Egy autonóm civilszervezet esetében régóta a lét a tét.
Csak néhány példát emelek ki a sikereinkből:
Mi értük el Magyarországon, hogy az életmódtörténet a történelemtanítás szerves részévé vált. Előtte a pártállamban alapvetően politikatörténetet tanítottunk, némi gazdaság- had- és diplomáciatörténettel, kiegészítve egy kitekintéssel a fejezet végén a kultúrára, amire azonban gyakran nem jutott idő. A TTE vitte keresztül 12 év alatt, hogy az életmódtörténetet tartalmazza a tanterv, jelenjen meg a tankönyvekben és a vizsgarendszerben is. A legnagyobb kihívás, hogy a tanárképzésben érdemi változást érjünk el. A lényeg persze, hogy ezt minden történelemtanár is fontosnak tartsa.
A nagyközönség számára ismertté tettünk fontos szakmai problémákat. A TTE elemzései és nyilatkozatai révén vált mindenki számára világossá, hogy a tankönyv közügy. Amikor 2015-ben az állami, ún. kísérleti kilencedikes történelemtankönyvről közzétettük az igen részletes, lesújtó elemzésünket, akkor azt a sajtó széltében-hosszában ismertette. Ebben a tankönyvben minden elképzelhető hiba nagyszámban fordult elő. A leghírhedtebbek egyike, hogy azt sem sikerült megfelelően jelölni, hogy a Duna melyik partján van Visegrád. Leírtuk azokat a munkamódszereket is, amelyek a hibák tömegéhez vezettek. Ezután a magyartanárok is elemezték a tankönyveket, és ugyanolyan jellegű hibákat és módszereket találtak. Számos cikk foglalkozott a témával, így hamarosan kiderült, hogy a földrajzkönyvektől az etikakönyvekig hasonló a helyzet. Vagyis mindenki számára világossá vált: rendszerszintűek a TTE által jelzett hibák és problémák.
Az is előfordult, hogy kiforgatták az állításainkat. Amikor azt bíráltuk, hogy a tantervben/tankönyvben az Árpád-kori győztes csatákat kell tanítani, holott (pl. a kalandozások esetében) mind a győztes mind a vesztes csaták fontosak, tanulságosak lehetnek. A média egy része ezt úgy közölte, hogy fölháborító, hogy a TTE csak a vesztes csatákat akarja tanítani.
Amikor Spielberg Budapesten forgatott egy filmet, az apukája is vele jött. Miért?
2005-ben készítettünk egy holokauszt oktatási csomagot. Két korábban megjelent művet illesztettünk össze: Hosszú Gyula könyve, az Utak a holokauszthoz, történetek a holokausztról című könyve, és A holokauszt szemei című film szolgáltak a csomag alapjául. Azért, hogy segítsük ezek iskolai használatát, készítettünk egy tanári kézikönyvet, és ezt a három művet egy csomagban eljuttattuk minden középiskolába és a könyvtárakba.
A projekt költségeinek a felét Spielberg Shoah Alapítványa állta, másik felét az akkori oktatási minisztérium. A világhírű filmrendező és a holokauszttúlélő édesapja azért jöttek az AKG-ba, Lőrinc László órájára, hogy megnézzék, miként lehet használni ezt az oktatási csomagot. Az eseményről a TV Híradó is tudósított.
Spielberg ekkor mondta: a Történelemtanárok Egylete készítette a világon az első holokauszt oktatási csomagot, mert Izraelben és az USA-ban csak most készítik. A TTE ezek szerint ebben világelső volt.
Ez egy komoly siker, igen.
Egy másik sikerünk, amikor 2017-18-ban évente kb. 75 ezer, összesen mintegy 150 ezer érettségiző vizsgáját segíthettük. A kormányzat előírta, hogy – függetlenül attól, hogy a diákok milyen atlaszból tanultak addig -, az érettségi vizsgán csak az új állami történelmi atlaszt lehet használni. A TTE 2017-ben aláírásgyűjtést kezdeményezett azért, hogy a diákok az általuk jól ismert atlaszt használhassák a vizsgán is. Széleskörű civil támogatással 30 ezer támogató aláírást gyűjtöttünk össze, így értük el, hogy az érettségizők a vizsgán azt az atlaszt használhatták, amiből addig tanultak. Példátlan siker, hogy a következő tanévben ismét aláírásgyűjtést indítottunk és megint elértük ugyanezt.
2013-ban indítottuk, azóta működtetjük a Tényleg!? oldalt, amely a történelmi tévtanokat cáfolja, féligazságokat pontosítja. Ennek az újszerű, egyedülálló programnak a nemzetközi elismertségét jelzi, hogy 2020-ban SozialMarie díjat is nyertünk vele.
Beszélnél a jelenlegi nemzetközi projektetekről?
Fontos projektünk a Szlovák-magyar közös múlt című program. Amikor 2022-ben a Denník N olyan írásokat, magazinokat jelentetett meg, amelyek a Szlovákiában ismert szlovák és magyar tévtanokat cáfolják, féligazságokat pontosítják, arra gondoltunk, érdemes összefognunk, a Tényleg és a Napunk eddigi tapasztalataira építve egy közös programot megvalósítani. Egy Erasmus+ pályázatot nyertünk, így 2024-25-ben dolgozhatunk ezen a programon.
Hol tart most ez a közös projekt?
A Napunk megjelentetett két újabb magazint, melyben egy-egy történelemtanítással foglalkozó cikket is közöltek – ezeket mi jegyezzük. Elkészítettünk több podcastot, volt amelyiket mi, volt amelyiket a partnerünk szerkesztette. Több iskolában bemutattuk ennek a programnak a működését is.
Ősszel rendezzük meg a projekt legnagyobb eseményét. A Történelemtanárok (35.) Országos Konferenciájának témája: Szlovák-magyar közös múlt – ismeretekkel a történelmi tévhitek eloszlatásáért.
A Ténylegen új rovatot indítottunk ennek a témának, amelyben számos új cikk olvasható. Az egyikből megtudható, hogy a Felvidéken mindig szlovákok laktak-e, vagy ennek az ellenkezője az igaz. Több dolgot pontosítunk Petőfi Sándorral, Jókai Mórral, Balassi Bálinttal kapcsolatban – így ezeket az írásokat magyarórán is jól lehet használni.
Különleges, hogy ennek a projektnek köszönhetően többnyelvű lett a Tényleg oldal. Egy-egy cikk olvasható magyarul és szlovákul, sőt: azért, hogy szélesebb közönséghez eljuthasson, angolul is. Ezzel a fejlesztésünkkel az eddigieknél szélesebb körben szeretnénk megismertetni az oldalt, és ezt a programot, egyúttal arra biztatni, hogy ezt a mintát követni, adaptálni lehet.
További sok sikert kívánok a munkához!
Az interjút készítette: Szász Péter