Kurtág György 1926 február 19-én született, nekem pedig olyan szerencsénk volt, hogy ott lehettem a MÜPÁ-ban a 100. születésnapján tartott koncerten. Kurtág Györgyről születésnapja alkalmából több újság is megjelentetett méltató írást. Dicsérték sokoldalú nagyságát – a zeneszerzőt, az előadóművészt, és a zenepedagógust. Habár már nem oktat, és nem lép föl előadóként, zeneszerzőként továbbra is aktív, Die Stechardin című egyfelvonásos operáját 2025-ben fejezte be, és az ősbemutatója egy nappal az általunk is látott koncert másnapján volt.
Kurtág György felesége, munka- és alkotótársa – és ahogy Kurtág olykor hívta, a hajcsárja – Márta, akivel 72 évig alkottak egy párt, emlékét is szépen idézték meg a szervezők, és az előadók. Utolsó közös koncertjüket 2013-ban adták Londonban. Az ezen a fellépésen használt, dedikált pianínó is szerepet kapott az este folyamán.
A koncerten Kurtág hosszú zeneszerzői pályájának keresztmetszetét hallhattuk. 16 saját mű és néhány klasszikus átirat szerepelt a műsoron. Az est zongoristája Víkingur Ólafsson volt, akihez időről időre a négykezes darabokhoz csatlakozott felesége, Halla Oddný Magnúsdóttir. Ez a felállás nem volt véletlen, ugyanis Kurtág György ugyanígy, feleségével párban lépett föl a leggyakrabban.
Kurtág zenéje struktúrájában konzervatív, formájában modern, stílusában pedig elemzőnek mondhatnánk. Mikor Kurtág zenét ír minden hangot egyenként átgondol, kielemez, „megrág”. Ezért darabjai is szinte a zene anatómiáját adják, ezért rövidek, töredékes, szilánkos hatást keltenek. Olykor inkább csak helyüket kereső hangok. Habár úgy építkezik, mint a nagyok Bachtól Schuberten át Bartókig, ám nincsenek kibontott, végig vitt zene motívumok, nincsen hagyományos értelemben véve dallama, melódiája a zenéjének. A nagyobb hangvételű, hosszabb darabjai is ezekből a dallam töredékekből, mintegy puzzle darabkákból állnak össze.
Kurtág zenéje valahol a klasszikus zene egyfajta végpontja, mégis összhatásában szép, merengő hatást kelt. Nyilván a kissé szomorkás emelkedettséghez hozzájárult az olyan darabok, mint az 1994-ben, barátja és pályatársa, Mihály András emlékére alkotott Stele. Avagy a zongorán, nagyon lassan , és meditatíven előadott Bach darab, a Gottes Zeit ist die allerbeste Zeit.
Ha valaki felteszi a kérdést, hogy fogják-e Kurtág zenéjét játszani 100 év múlva is, arra nem lehet ma még válaszolni. Ami viszont biztos, hogy egyedülálló zenei élményben volt része mindenkinek, aki ott lehetett ezen a zenei eseményen.
Szász Péter
Fotó: BMC