Budapest megannyi köztéri alkotása között van jónéhány rejtett, kevésbé ismert, netán furcsa. Ezek közé tartozik a mátyásföldi „Munkáscsalád” szoborcsoport. Az Újszász utca és a Légcsavar utca sarkán, egy hangárépület szomszédságában áll a vasbetonból készült, háromalakos szobor. Nem egy monumentális mű. A munkásembert, feleségét, és gyereküket ábrázoló alakok nem túl nagyok, az emberi méretek másfélszeresénél nem nagyobbak. A férfialak egy csavarkulcsot tart a jobb kezében. A családtagok átkarolják egymást, úgy lépnek magabiztosan előre.
Az alkotó éppúgy, mint a készítés időpontja ismeretlen. A stílus egyértelműen szocialista realista, ezért valószínűleg az1940-es évek végén vagy az 1950-es években állíthatták. A kivitelezése nem is kicsit naiv, már-már bájos. Az elhelyezése – bármi is volt mögötte a szándék – olyan, mintha direkt nem akarták volna, hogy nagyon szem előtt legyen. Pedig a helyszín adja magát. A közelben van az egykori Mátyásföldi repülőtér, valamint itt létestült még 1916-ban a Magyar Általános Gépgyár repülőgép és automobil gyártó üzeme. Habár a szobor elkészültének becsült időszakában már sem repülőt, sem autót nem gyártottak a területen, a munkás motívum az egykor itt dolgozóknak állíthat emléket.
Sajnos mára erősen megrongálódott. Nem vandalizmus, sokkal inkább az időjárás viselte meg. A fiú előre nyúló karja félig letört. Az alakok arcvonásai elmosódtak, a beton több helyen repedezett, mállik. Ki tudja, meddig hirdeti ez a beton család a munkás öntudat fontosságát.
Szász Péter