A napokban érkezett a hír, hogy elbontják Buda egyik ikonikus épületét, a Szilágyi Erzsébet fasoron álló Körszállót. A hír ezután úgy folytatódik, hogy hasonló kinézetben vissza is építik azt. Az indoklás részben statikai, részben belsőépítészeti okokkal magyarázza a bontás szükségszerűségét. Az épület az újjászületést követően a tervek szerint nem nyeri vissza szálloda funkcióját. Lakások kapnak majd benne helyet, összesen 47 darab; a 70 négyzetméterestől a 192 négyzetméteresig. Természetesen a legnagyobbak a legfölső emeleten lesznek, hiszen onnan a legszebb a kilátás. De lesz benne parkolóház, wellness részleg medencékkel, egy jó nagy, 305 négyzetméteres úgynevezett lobby terem, egy büfé, egy lounge, és különféle kiszolgáló helyiségek.
Ha valakinek felszaladna a szemöldöke ennyi luxus hallatán, érdemes megjegyezni, hogy az 1967. december 30-án átadott szálloda ereditleg is a szocialista luxus jegyében épült. A méretes vasbeton lepényépületből, és egy köralakú toronyból álló szálloda sok hasonlóságot mutat a korabeli irodaházak, szolgáltató épületek, kollégiumok kialakításával. A Szhorog György tervezte hotel különlegessége henger alakú tornyában rejlik. A 19 emelet magas épületrészben alakították ki a vendégszobákat, összesen 280-at, a tetőn terasz építettek. A lepény részben kapott helyet az étterem, a bár, valamint egy terasz, ami nyaranta grillezések helyszíne volt. Akinek volt pénze megfizetni az itteni kínálatot, a csirágkrémlevest 7 forint 10 fillérért. A csirág ismertebb nevén spárga, amit akkoriban nem igazán ismertek, nem is fogyasztottak az emberek. De lehetett izlandi kaviárt is kóstolni 18 forint 90 fillérért. Aki pedig valami tartalmasabb különlegességre vágyott, és elég mély volt a zsebe, az ehetett tűzdelt fácánt almapürével potom 60 forint 10 fillérért. Ha hozzátesszük, hogy 1968-ban a havi átlagkereset 1928 forint volt, egy munkás pedig kevesebb mint 1800 forintott vitt haza havonta; akkor idehaza nem sokan próbálhatták ki a bárpultnak támaszkodva a nyugati mételyt, a Coca-Colát sem. Mégis zajos élet folyt a szálloda falai között. Külföldi turisták, diplomáciai alkalmazottak, jobb pénzű rózsadombi fiatalok, színészek, sportolók látogatták.
A korabeli sajtó rendszeresen beszámolt az építkezés állásáról, az építőmunkások lelkesedéséről, de az előforduló csúszásokról, határidő módosításokról is. Átadását követően is lelkesen írtak róla; megjegyezve, hogy mennyire harmonikusan illeszkedik a rózsadombi környezetbe. Ami több mint barokkos túlzás, szembeszökően kitűnik a környezetéből. A beruházás fontosságát jelzi, hogy a még nem egészen kész épületet pár nappal az átadást megelőzően maga Kádár János is meglátogatta, és ő volt az első, aki elfogyasztott egy kávét és elszívott egy cigarettát a bárban.
Habár korábban már átesett felújításon, a Körszálló épülete maga a hatvanas évek. Egyéni ízlés kérdése, hogy kedveli-e valaki a hatvanas és hetvenes évek építészeti stílusát. Önmagában az, hogy bizonyos épületeket, épületegyütteseket, vagy akár városrészeket mintegy megfagyasztunk az időben, és az adott állapotukban védetté, műemlékké, és lényegében változtathatalanná tesszük egy merőben modern szemlélet és gyakorlat. A miénket megelőző történelmi korokban az épületeket felépítették, használták, majd idővel lebontották, és újat építettek helyettük; vagy átépítették őket. Mégis, ha vissza is építenek majd valami kinézetre hasonlót a Körszálló helyére, az már egy másik épület lesz, más funkcióval.
Szász Péter
Képek: fortepan