Stonehenge-t valószínűleg mindenki ismeri, vagy inkább ismerni véli. Aligha van a világon olyan ember, aki ne hallott volna róla. Tudományos és naiv elméletek sokasága született már róla. Az utóbbi időben újabb kutatási eredmények is érkeztek, melyek csak még érdekesebbé teszik a helyszínt.
De nézzük meg, hogy mi is ez a monumentális kőkör? A Stonehenge egy megalitikus építmény. A megalit, görögül azt jelenti, hogy nagy kő. A neolitikum során hatalmas kövekből épült egyszerű, vagy ingen komplex építményeket hívjuk megalitikus építményeknek. A neolitikum, vagyis az újkőkor egy igen hosszú, hozzávetőleg 8000 évet átívelő időszak, ami hozzávetőleg Kr. e. 10000-től Kr.e. 2000-ig tartott. Európában több, Stonehenge-nél jóval régebbi neolitikus építmény is fennmaradt. A legrégibb ismert megalitikus konstrukció Törökországban található, ez Göbelki Tepe; amiről a későbbiekben még tervezünk írni.
Stonehenge építése Kr.e. 3000 környékén kezdődött, és a következő két évezredben több szakaszban építették, illetve átépítették. Kívülről egy árok és egy töltés veszi körbe. A kört egy ponton, északkeleten egy bejárat szakítja meg, amihez egy út vezet. Belül patkó alakban kőből faragott oszlopok állnak, ezeket páronként vízszintes kövek kötik össze. Az építmény köveit két típusba sorolják a tudósok; a sarsen köveket, és az úgynevezett kék köveket. A sarsen kövek az építmény legnagyobb kövei, és kemény homokkőből vannak. Hozzávetőleg 4 méter magasak, és 2,1 méter szélesek. Súlyuk pedig nem kevesebb, mint egyenként 25 tonna. Ezekről korábban már megállapították, hogy viszonylag közel, úgy 25 km-re a felállítási helyüktől bányászták őket. A kék kő egy összefoglaló név, és mindazon kövekre utal, amik távolabbi vidékekről származnak. Ezek között van vulkanikus eredetű, mint a tufa, és a riolit; magmás kőzet, mint a dolerit, és homokkő egyaránt.
A köveket a tudósok számokkal jelölték meg, néhány jelentősebbnek nevet is adtak, úgy, mint oltárkő, sarokkő, két stációkő, és az áldozókő. Ezek közül idén az oltárkőről jelent meg egy tanulmány a Nature magazinban. Az oltárkő egy, az építmény központjában elhelyezkedő hosszúkás megalit. A földön fekszik, és egy másik, ledőlt sarsen kő keresztben fekszik rajta. Az oltárkő súlya hozzávetőleg 6 tonna, hossza kb. 2 méter. Anyaga csillámos homokkő, és lilás-zöld színű. A régészek úgy vélik, hogy az oltárkövet Kr.e. 2500 körül helyezhették el, abban az időszakban, amikor Stonehenge megkapta jelenlegi formáját. A tanulmány írói kimutatták, hogy az oltárkő Skóciából származik, és úgy 750 km-re a jelenlegi helyétől bányászták ki.
Ilyen távolságra elszállítani egy elefánt súlyú követ egyrészt óriási munka lehetett, másrészt jó okának kellett lennie. Az eddigi elméletek szerint Stonehenge naptárként, és vallási építményként funkcionált. Egy új elmélet szerint elsődleges funkciója inkább politikai lehetett. Mindezt az elmélet megalkotója, Mike Parker Pearson a University College of London professzora abból következteti, hogy a neolitikum ezen kései időszaka nagy kulturális változások időszaka volt a brit szigeteken. A kontinensőr új népesség vándorol be a szigetre, magával hozva az úgynevezett „harangedényes” kultúrát. A harangedényes kultúra emlékei Magyarországon is előkerültek. Genetikai kutatások azt mutatják, hogy az érkező „harangedényes emberek” nagyrészt kiszorítják a sziget korábbi neolitikus populációit. Pearson szerint Stonehenge-t valószínűleg azért emelték, hogy egyesítsék a korai brit földművelő közösségeket, és integrálják az újonnan érkezőket, esetleg velük szemben alkossanak szövetséget. Ebben az esetben az oltárkő, talán ajándék vagy politikai szövetség jele volt a távoli északról.
Szász Péter