Hunyadi János a magyar történelem egyik legnagyobb hőse. Jellemző módon sok a személye körül a homály, és eseményekben gazdag középkorunk végének és nem zenitjének a figurája ő. (A magyar királyság fénykora véleményem szerint, amit számos tény megerősít, az Anjouk alatt volt.)Nem a virágkor hőse, amikor még maga az ország hatalmas, és rettegett volt, és csak egyszer került igazán végveszélybe (a tatárjárás alatt.)
Az ő hőstetteihez mi leginkább az ország védelmét kapcsoljuk. A boldog Angliában ebben az időben a koronáért küzdöttek királycsináló főurak, Magyarország kapujában viszont már ott toporgott egy hódító világbirodalom. Hunyadinak pedig sikerült rácsuknia a kaput a lábára. Ezzel azonban közelebb áll hozzánk, mint egyszerűen pártoskodó főúr. Bár megragadja a képzeletünket, mégis minden vitatott személye körül.
Egyesek kifogásolják, hogy a saját gyarapodása az ország védelme mellett a fő tevékenysége volt, és gyakran élt megkérdőjelezhető eszközökkel ezügyben. Másoknak nem tetszik a gondolat, hogy vlach származású volt nagy valószínűség szerint, hiszen a sors úgy hozta, hogy a velünk együtt a töröktől sokat szenvedő, és a törökkel szintén küzdő (bár nekik végül behódoló) román nép a főellenségünk lett.
Ezeket a vitákat mi nem dönthetjük el természetesen. Csak annyit érdemes megjegyezni, hogy minden történelmi hős valóságos ember volt: véges, esendő, saját érdekekért (is) küzdő, hiszen ezáltal vagyunk emberek és nem angyalok.
És néha mindenki veszít csatát is.
A most bemutatott Hunyadi-sorozatra nagy szükség volt, vitán felül, mert a rendszerváltás óta mintha elsorvadt volna a történelmi filmek gyártása. A történelmi emlékezés, egy egészséges hazafiság pedig magától értetődően igényli a múlt filmes bemutatását is. Emlékezés nélkül nincs nemzet. És hogy Cicerot idézzük: Mit ér az olyan élet, mely nincs beleszőve az őseink életébe a történelmi feljegyzések által?
Sajnos a legtöbb történelmi sorozat nálunk elképesztően gyengére sikerült. A kérdés most az, hogy a Hunyadi folytatja-e ezt a szomorú sort?
Nos, kezdjük a jó hírekkel: a Hunyadi, ami egy magyar-osztrák koprodukció, vonzó látványvilággal rendelkezik. A kortárs Netflixes sorozatok látványvilágát idézi, hatásos fényképezés és színvilág, a kosztümök néhol kissé furák, de elmennek, a látványvilággal igazából nincs baj.
A CGI helyszín-bemutató snittek kissé sterilek, de képet adnak arról, hogy nézhetett ki a korban egy-egy helyszín. (Nem, mint ugye például a Szulejmán c. török sorozat rettenetesen gagyi helyszínei! Budavár egy erdős síkságon…) A színészek vonzó fiatal emberek, Hunyadi (Kádár L. Gellért) is igazi hősnek és középkori playboynak néz ki. (Érdekes módon ő pont egy erdélyi színész.)
A Szilágyi Erzsébetet játszó Rujder Vivien egy a modern nézők által elvárt, kissé koridegen, amazon, független hősnőt alakít. Kicsit olyan germán kinézettel. Az alakítások nem olyan faarcúak, és elidegenítő színházra emlékeztetően merevek és irreálisak, ahogy azt sajnos megszokhattuk, de inkább az idősebb színészeket éreztem természetesnek a szerepükben. Például a kissé kókler Zsigmond királyt, (Gállfi László) és Brankovics despotát (Rade Šerbedžija.) Törőcsik Franciska Hunyadi szerelmét és a szerb fejedelem lányát játsza. Nincs jó történet bajkeverő intrikus nélkül, Fekete Ernő ebben a szerepben, mint Cillei Ulrik, szerintem meggyőző. Ő az az igazi ravasz nagyúr. (Ellentétben a ravasz, alakoskodó viselkedéssel nem vádolható Hunyadival, aki a nagybetűs katona.)
A történet lényege természetesen Hunyadi felemelkedése, és viharos szerelmi élete, valamint a török veszély, ja és persze a Cillei-viszály. A sorozat alapja Bán János (Bán Mór néven) írt regényfolyama Hunyadiról, amely nem nélkülözi a kissé csodás elemeket sem.
Amit nem lehet elvárni a sorozattól az az, hogy reálisan mutassa be a középkori hadviselést az általunk tudottak alapján. Van pár fura jelenet, pl. Zsigmond király mintha rohammal akarna bevenni egy várat, pár emberrel a puszta közepén. De ez azért más filmekben és sorozatokban sincs másképp. Már anyagi okok miatt is. Ahogy az ma már divatos, az egyes jelenetekben a szereplők gyakran az anyanyelvükön beszélnek, nem magyarul. Bár ez néha furának hat, például amikor Brankovics Zsigmond király előtt szerbül beszél. Nem tudom Zsigmond beszélt-e szerbül, de furának tűnik.
A törököket kellően brutálisnak és rettenetesnek mutatják be, ott aztán nincs finomkodás, még rá is tettek talán egy lapáttal…De a jelenetek, az események dramaturgiája és a színészi játékok is inkább közepesek. Van egy-két hangulatos jelenete, de egyelőre rengeteg kihagyott lehetőség van benne. Az oszmán-török vagy a középkori európai kultúra mélyebb bemutatása is nagyrészt elmarad. A harcjelenetek viszont jók, és a sorozat nagy hangsúlyt fektet az erotikára is, márpedig e két dolog a siker kulcsa manapság.
Az olyan sorozatok szintjét, mint a Borgiák, a Róma, a Fehér királynő a Hunyadi nem éri el. Legalábbis egyelőre.
Mindent egybevetve a sorozat ígéretes, jobb, mint az eddigi próbálkozások, egyértelműen egy gyümölcsözőbb irányvonalat jelent. A bemutatását szokatlanul nagy figyelem és némi politikai botrány kísérte, a nézettsége jelentős lett. (Egyébként a sorozatot 15,2 milliárd forintos állami támogatásból forgatták.)
A Hunyadi- sorozat-egyelőre úgy tűnik-nem lesz kiemelkedő-de legalább mindenképpen hiánypótló.
Ha nem is korunk Fekete Városa készült el, a történelmi érdeklődés felkeltéséhez biztosan hozzájárul és ez hozhat még gyümölcsöket.
Bártfai Imre