Aki szereti a régi francia kalandfilmek világát, a Fekete Tulipánt, a Púpost, aki szeret kalandozni a bájos francia hercegkisasszonyok és férfiasan széparcú úriemberek világában, annak talán megér pár órát egy Angelique-film megnézése.
Nehéz is az ilyesminek ellenállni, ha már gyerekkorunkban is magunkra öltöttük volna a muskétások keresztes mellényét, vagy, hölgyek esetében, az abroncsos udvari ruhakölteményeket.
A film alapjául szolgáló regényeket Anne Golon írta a férjével. (Ez a név nekünk nem mond sokat ma, de nagyon sikeres könyvsorozat volt.) A könyvekből több film is készült, tehát végig vezetnek minket a szép márkinő kalandjain.
A legsikerültebbnek többen az Angelique és a királyt tartják. (1965) A történet lényegében a márkinő megpróbáltatásairól szól. A korábbi részekben elveszett társadalmi státuszát visszaszerezte férje halála után (megégetették mint boszorkánymestert) de most a király új, halálosan veszélyes feladattal bízza meg. Feltűnik még egy szadisztikus perzsa herceg, egy kalandor herceg aki hősnőnk segítségére siet, és….Nem lőjük le a poént.
Számunkra érdekes lehet, hogy a márkinő egy hősies és vagány segítője egy Stanislas Rakoczi nevű magyar herceg, akit Angelique önkéntelenül is bajba kever, és a herceg szerint ez ahhoz vezet hogy népe „tovább fog szolgaságban élni.”
Hát a francia-magyar viszony itt sem tökéletes…
A film nem tartozik a francia filmipar csúcsteljesítményei közé azért. A beállítások szépek és grandiózusak, a szereplők is igyekeznek, de a történet nem túl maradandó hatást kelt, A jelenetek is magukon hordják a bombasztikusság nehezékét. Leginkább úgy érezzük, hogy a film lényege az, hogy megcsodálhassuk a márkinőt játszó, vörösesre festett hajú Michèle Mercier bájait, különféle pompázatos, gyakran kevéssé korhű kosztümökben, és néha kissé lengébben is. Igaz ami igaz, Mercier tényleg bájos, szívesen szurkolunk Angelique márkinőnek aki egyébként józan ítéletű és erős morális érzékkel bíró karakter.
Mercier kissé talán Brigitte Bardot-ra, a kor szépségideáljára hasonlít a filmben: mindenestül a 60-as évek ízlését látjuk.
De talán ez egyáltalán nem baj, és frissítően hathat mondjuk egy csendes hétvégén.