Mindannyian tudjuk -jaj annak, aki nem- hogy egy történelmi regényben vagy sorozatban pontosan ábrázolt, valós történelmet keresni botorság. Mármint ennek nyilvánvalónak kell lennie az Ivanhoe óta, ami megnyitotta a történelmi regények korszakát. Walter Scott műve olvasmányos, igazi kalandregény, de sajnos „történelem” az kevés van benne. (Scott más művei sokkal hitelesebbek ebből a szempontból, pl. a Quentin Durward) Amiben kiváló volt ez a regény az az, hogy tudatosan a múltat helyezte elénk mint irodalmi tárgyat, a saját maga jogán, mint egy idegen országot, amit érdemes felfedezni. No persze sokszor aztán felmerül, hogy a múlt, mint múlt elég fontos téma-e? Vagy valami örök mondanivaló kell? Mint amit Ridley Scott próbál beleerőltetni a történelmi témájú filmjeibe és amitől azok sajnos már elég gyengére sikerülnek. Nehéz eltalálni az egyensúlyt.
A történelmi sorozatoknak még inkább nehezebb dolguk van, mert sűrítik az eseményeket, igyekeznek akciódúsan megtartani a nézők figyelmét, és ehhez bizony rengeteg költői szabadság kell.
A Trónok harca sorozat óta minden sorozatot, amiben hadurak és királyok harcolnak ahhoz hasonlítanak, és néha a rendezők sem tudják és akarják magukat kivonni a fantasy sorozat hatása alól. Fontos tudni egy történelmi sorozat kapcsán akkor is, ha nem várjuk el, hogy nagyon hű legyen a történelemhez, hogy pontosan mi is korrekt benne és mi puszta vagy valószínű kitaláció.
Most röviden nézzük végig azért, hogy a sorozathoz képest mit is tettek és milyenek is voltak valójában a szereplői. Leszögezzük, hogy nem vagyunk a korszak szakértői, történészek munkái alapján dolgozunk, és csak a hivatalos történelmi kutatást tekintjük forrásnak, nem a képzelgést, az ilyen-olyan fantáziát.
Kezdjük a sorozat egyik húzó szereplőjével Brankovics Marával. Ő valóban II Murád szultán ágyasa volt, később pedig diplomáciai feladatokat látott el az oszmán szolgálatában és egyúttal az orthodox egyház érdekében próbált közbenjárni náluk. Bár van lehetőség arra, hogy találkozott Hunyadi Jánossal, sem az, hogy szerelmet éreztek egymás iránt, sem azt, hogy Murád utódjának, saját nevelt fiának parancsára „Drakula” megerőszakolta nem tekinthető hitelesnek. (Szerencsére!)
A Brankovics fivéreket, Györgyöt és Istvánt az oszmánok 1441-ben valóban megvakították. (Miután megvádolták őket, hogy hűbéruruk, Murád ellen szervezkednek.) István később szerb despota lett, a Brankovicsok utolsó uralkodója, György pedig szerzetesként halt meg. Tehát nem lettek öngyilkosok oszmán fogságban, ez utóbbit a keresztény hitű emberek igyekeztek amúgy is elkerülni, még akkor is, ha olyan megrázkódtatás érte őket, mint hogy elvették a szemük világát. A két fivér a valóságban nem lehetett olyan radikálisan oszmán-ellenes mint a sorozatban, legalábbis a megvakításukig, hiszen behódoltak a szultánnak.
II Vlad Dracul, Havasalföld fejedelme nem volt egy erényoszlop. De semmi sem bizonyítja, hogy ez a tipikus Basarab-házból származó vlach uralkodó, a szokásos köpönyegforgatás mellett szadista gyilkos lett volna. Hunyadi azért küzdött állandóan vele mert Vlad gyakran az oszmánok oldalára állt. (Bár a várnai csatához küldött segédcsapatokat.) Egyszer megtámadta Erdélyt oszmán szövetségben, és egyébként Hunyadi nem őt szerette volna látni a havaselvei trónon. Ezért aztán 1447-ben végül véget vetett uralmának és Vladot alattvalói megölték. Hunyadi volt az ő fogságában is, a várnai csata után, ahogy azt a sorozat mutatja. Az azonban igencsak merész húzás lett volna, a sors kihívása, ha Vlad megpróbálja karóba húzatni Hunyadi Jánost és fiát…Ennél valószínűleg jóval több esze volt Vlad fejedelemnek. Hédervári Lőrinc nádor fenyegetésére Vlad szabadon engedte Hunyadit. Aligha valószínű, hogy Vlad ölte volna meg Cesarini bíborost, ha a kezébe kerül, valószínűleg -ha másért nem, jó pénzért-kiadja a pápának, akivel szintén nem volt érdemes ujjat húzni egy kis fejedelemnek, akkor sem, ha a szentatyának- ahogy Sztálin később megjegyezte-nincs egy hadosztálya sem…)
A vlach fejedelmségek gyakran forgatták a köpönyeget, de azért azt is vegyük figyelembe, hogy ki voltak szolgáltatva náluknál hatalmasabb erőknek. Hiába is akartak volna hűek lenni Magyarország királyához, ha az nem tudta volna őket minden esetben megvédeni. (No meg nem is nagyon akartak persze.) Igen, nem csak a fiát, de II. Vladot is Draculnak nevezték, ugyanis büszkélkedtek a Zsigmondtól kapott Sárkány-renddel.
Ebből származik aztán a Dracula név. III. Vlad, azaz Karóbahúzó Vad életéről nem elég pár sor, a lényeg, hogy ez a valóban brutális uralkodó az oszmánok ellen is keményen harcolt, meg néha mellettük is. Bár valóban túsz volt a szultán udvarában sorozatbeli tetteinek persze nincs valós alapja.
Rossz hírnevének egyik alapja az, hogy Brassó alatt az elfogott szászokat válogatás nélkül karóba húzatta, és máskor is szívesen élt ezzel a borzasztó kivégzési eszközzel (pl. Targovisténél) amely egyébként egy csúnya magyar káromkodás nyelvi alapja lett a török korban…
Szilágyi Erzsébet kierőszakolt légyottja Újlaki Miklóssal is nagyon a fantázia termékének tűnik. Újlaki az ország egyik leghatalmasabb oligarchája volt, (a Nagy Lajos idején hatalmas erdélyi vajda, Kont Miklós leszármazottja) Hunyadi barátja, aki később a Hunyadiak ellen fordult, majd behódolt Mátyásnak, aki Bosznia királyává tette. Ez a királyság persze csak pünkösdi lehetett, hiszen Boszniának nem volt sok ideje hátra a török hódítással szemben. Újlaki a kor tipikus bárója, olyanféle személyiség, mint akik Angliában a Rózsák háborúját vívták, a hatalomért küzdő arisztokrata, aki időről-időre oldalt vált. Viszont a gyávaság és tesze-toszaság, ahogy a sorozatban ábrázolják, aligha lehettek egy ilyen sikeres és hatalmas ember jellemző tulajdonságai.
Ami Cillei Ulrikot illeti, neki a legrosszabb a sajtója Vlad Tepes mellett. Ennek oka részben az, hogy idegen volt, részben az, hogy a Hunyadiak-ellensége, és a török elleni harcokban sem nagyon tüntette ki magát. A Cillei-család egy a mai Szlovéniából származó, akkor osztrák területen és a magyar királyságban birtokolt. A bosnyák trón miatt veszhetett össze Hunyadival. Cillei karakterét Aeneas Silvius Piccolomini, a későbbi pápa alaposan besározta, mert Cillei III. Frigyessel is összerúgta a port, akit Aeneas egy időben szolgált. A sorozatban ő a tökéletes gonosztevő, aljadék, de valójában nem neki köszönhető Luxemburgi Erzsébet halála, és nagy valószínűséggel ateista sem volt, legalábbis nem tudunk róla.
Az ország behódolását sem akarhatta az oszmánoknak, (irreális lett volna az ország egy főúrától) sokkal inkább hasonló ambíciói voltak, mint Hunyadinak: kormányzóság, és ki tudja talán a trón egy napon. Ezért is volt okuk gyűlölni egymást, csakhogy a bárói dinasztiák közötti ilyen harcok nem voltak apokaliptikus írtóháborúk, sokszor fordult a kocka és az ellenségből szövetséges, ha nem is barát, lett. Ilyenformán Cillei lányát Erzsébetet eljegyezték 1455-ben Mátyással, és úgy tűnhetett, hogy akár Hunyadi Mátyás lehet a magtalan Cillei Ulrik örököse. A fiatal Erzsébet azonban hamarosan elhunyt, így a szövetség véget ért. Hunyadi János halála és az ezután következő hatalmi harcban Ulrik halála (Hunyadi László ölte meg) véres pontot tett a viszály végére. És a Cillei-dinasztia karrierjére is.
A végére jutott Hunyadi maga. Őt a sorozat nagyon egysíkúan ábrázolja, Hunyadi hős volt, de a hatalomért konspiráló igazi középkori főúr is, másként nem is ment volna. Hunyadi személyiségéhez tartozott egyfajta vakmerőség és korlátlan dicsőségvágy is, ami gyakran bajba juttatta, igazi larger than life-karakter volt.A sorozatbeli tettei össze vannak sűrítve, és leegyszerűsítettek. De persze a költői szabadságnak is kell áldozni, már csak dramaturgiai okok miatt is….
Bártfai Imre