Láttam már Bécs sokféle arcát, azt gondolom. A császárváros egyszerre modern és antik, méltóságteljes és néha bizony giccses is kissé. (A sok Sisi, Mozart és Klimt-portékával miközben életükben talán egyikőjüket sem becsülték eléggé.)
Bécs tele van a Habsburgok emlékeivel, a császárság levegője, a “boldog békeidők” kávéház-illatú, szecessziós hangulata az, ami Bécset megtölti turistákkal, ami elvarázsolja a képzeletünket.
De van egy hely, aminél talán nincs “habsburgabb” Bécs városában. Nem a Burg, a Gloriette, nem kastély, hanem egy kripta.
Az Albertinától nem messze található Neuer Markt téren áll a kapucinus barátok temploma.
1618-ban avatták fel és 1633 óta a császári ház temetkezési helye is. Ezért lett ismert turistalátványosság.
II. Mátyás császár és magyar király özvegye hozott létre egy alapítványt a kolostor és a kripta felépítésére. Mikor felépült, férjét és őt is odatemették.
III. Ferdinánd pedig kibővíttette a kriptát és ezután a dinasztia saját nyugvóhelye lett belőle. Így ma itt nyugszik a legtöbb Habsburg (és van néhány nem Habsburg is, aki örök pihenőjét tölti ott.) A kriptát a kapucinusok gondozzák természetesen. Fura belegondolni, hogy a történelem alakítói közül olyan sokan vannak most egy helyütt, megannyi császár és herceg és megannyi sors. És mi köztük lépdelünk.
Érdekesség, amit sokat ábrázoltak dokumentumfilmekben és filmekben, hogy a kriptába nem lehet csak úgy bejutni elhunyt császárként sem. A koporsóvívők egy ritus szerint járnak el: megkopogtatják a kapukat és bebocsáttatást kérnek a halottnak. Elsorolják fényes rangjait, méltóságát. És nem bocsáttatik be. Mert a holtak között mindenki egyenlő, király és pásztor között többé nincs különbség. A fényes, drágakövekkel borított koronák sápadtak a Halál Birodalmában, ahol csak ő lehet király. (Egészen addig, amíg ő, az utolsó ellenség is meg nem hal, a keresztény vallás ígérete szerint…) Ezért aztán a koporsóvivők másképp folytatják: bebocsátást kérnek egy szegény bűnös nevében. Ekkor a szerzetesek már beengedik az elhunytat, hogy elfoglalja örök pihenőhelyét.
Kívülről szerény, egyszerű, bár komor, sárgára mázolt építmény. Semmi sem árulja el, hogy a világ talán egykor leghatalmasabb uralkodóházának osztrák ága nyugszik itt. (A spanyol Habsburgok természetesen nem.)
De belül aztán megváltozik a kép. Ahogy lemegyünk egy rövid lépcsőn, félhomályosan megvilágított nagy termekbe érkezünk.
Nincs semmi nyomasztó hangulat, inkább a komor méltóság tanúi leszünk. És a barokk pompáé.
Az első szarkofágok már díszesek, címerek és formák borítják őket, az elhunytak rangjának tanúi. Csupa császárné, herceg és hercegné. A szarkofágokat fémrács választja el a látogatóktól. 150 test nyugszik ott lent. (És van négy szívurna.) Érdekesség, hogy köztük egy protestáns is, a sikeres hadvezér Károly főherceg felesége, Henrietta főhercegnő. Ahogy megyünk befelé úgy lesznek egyre ünnepélyesebbek és barokkabbak a síremlékek. Mintha a középkor halálkultusza adna randevút a barokk pompájának: keresztbe tett kardok, birodalmak címerei, romantikusan elomló nőalakok és koronás koponyák!
VI. Károly császár (magyar királyként III. Károly) síremléke az egyik csúcsa a szarkofágok sorának. Lánya, Mária Terézia olyan egyszerűnek, szegényesnek találta a szarkofágját, hogy adatott hozzá még koronás koponyákat. (Ugyan mit ér egy síremlék koronás koponyák nélkül, gondolhatta Mária Terézia….)
Ez a szarkofág Johann Lukas von Hildebrandt (1668-1745) műve. (Ő tervezte a Belvedere-t is!)
Mária Terézia Balthasar Mollal saját magának és szeretett férjének is csináltatott egy szarkofágot, még életében. Ez rokokó stílusban készült, 1752 és 1771 között, és egyértelműen itt éri el a komor díszekbe öltözött halál zenéje a crescendóját. Óriási, szabadon körbejárható, egy freskókkal díszített kupola alatti síremléket láthatunk. Fent egymással szemben feküdnek az elhunytak. A síremléken a hatalom és az elmúlás szimbólumai. És a két uralkodó életének legfontosabb eseményei domborművekben. Ennél “habsburgabb” dolgot már soha nem tudok majd elképzelni. Itt vágni lehet a barokk katolikus szellemet a levegőben. Valóságos időutazás.
Ezek után azonban a grandiózusság csökken. Már II. József síremléke is hatalmas kontraszt, a felvilágosult uralkodó szarkofágján egyszerű kereszt, letisztult formák.
Felvilágosult észkultusz, pompa nélkül. Ahogy időben megyünk a tizenkilencedik század felé, a stílus egyre letisztultabb, az antik hatások dominálnak, pl. IV. Ferdinánd szarkofágján is. Néhány kisebb síremlék szomorú gondolatokat ébreszt bennünk, hiszen lakóik korán hunytak el. Emlékeztetnek minket arra sokan milyen korán hagyták el ezt a világot.
Érdekesség továbbá, hogy talán három síremléknél láttam igazán virágokat, kegyeleti tárgyakat: Mexikó tragikus sorsú, lázadók által kivégzett császárának, Miksának koporsóját néhány mexikói híve tisztelte meg (úgy látszik vannak ilyenek is még). Napoleon feleségének, Mária Lujzának is volt egy szalag a szarkofágja mellett és természetesen Sisi, férje Ferenc József és a titokzatos Rudolf főherceg sírjánál hagytak ott a látogatók emléktárgyakat. Sissi tűnik a legkedveltebbnek.
Az a terem, ahol a tragikus sorsú császárné nyugszik családjával letisztult, szecessziós hangulatot áraszt. Fehér falak, erős kivilágítás semmi barokkos vagy középkort idéző sötétség. Inkább modern méltóság, császárokhoz méltó ünnepi szomorúság.
Természetesen mindenütt névtáblák és leírások segítik a látogatókat, hogy megismerhessék -röviden-a sírokban nyugvók sorsát. Megható itt állni a császárné szarkofágjánál, egy magyarnak legalábbis.
A kriptában tett látogatásra sajnos kevés időm volt, így sokat fényképeztem, pedig egy kicsit több elmélyülés illett volna ide.
Van itt min gondolkodni.
Bártfai Imre