A napokban sikerült törlesztenem egy filmes adósságom. Megjelenése, 2020 óta halogattam, hogy megnézzem a Még egy kört mindenkinek című dán filmet. A Thomas Vinterberg rendezésében készült tragikomédia eredeti címe az, hogy Druk, aminek a jelentése magyarul talán „vedelés”, vagy „piálás” lehetne inkább. A főszerepben Mads Mikkelsen látható, ám a többi, kevésbé ismert színész is kiváló alakítást nyújt. Az egymillió alkoholista országában, vagyis kishazánkban egy ilyen film aktualitása sajnos örök. A Még egy kört mindenkinek szerencsére nem egy szájbarágós sablonmozi az alkoholfogyasztás káros hatásairól. Annál jóval több, jóval mélyebb, és nem utolsó sorban ötletes és szórakoztató. Spoileres kritika következik.
A film alaphelyzete talán sokak által ismert. Négy, életük derekán lévő tanárember, akik nem mellesleg jóbarátok is, kiutat keresnek a hétköznapok szürkeségéből, a kiégésből, a fásultságból, és úgy általában az életközepi válságból. Habár egy helyen tanítanak, élethelyzetük mégis különböző. Martin, aki a film főhőse is egyben, egy valaha nagy karrier előtt álló, sziporkázó történelemtanár mára egy unalmas, fásult emberré vált. Ápolónő feleségével elhidegültek egymástól, sem a gyerekeivel, sem a diákjaival nem találja már a közös hangot. Tommy, a többieknél valamivel idősebb testneveléstanár a utyájával él. Elvált ember, aki sikertelenül próbál focicsapatot faragni egy maréknyi rábízott kisdiákból. Nikolaj, akinek a film elején ünneplik a 40. születésnapját a felesége révén gazdagságban él, mégsem boldog. A házasságban ő csak másodhegedűsnek érzi magát, ráadásul még kicsik a gyerekeik, akik miatt állandóan fáradt és kialvatlan. Ő az iskola énektanára, és a hétköznapokban az iskolai kórust vezeti inkább kevesebb, mint több sikerrel. Peter, a társadalomtudomány tanár agglegény. A nőknél való sikertelensége, és a tanításba való belefáradása nyomasztja a leginkább. Jellemző kontraszt, hogy Peter barátai körében a rendszeresen arra panaszkodik, hogy ő csak egy feleségre és gyerekekre vágyott volna, és ez nem sikerült neki az életben; miközben akiknek erről panaszkodik ilyen, vagy olyan módon, de sikertelennek, és boldogtalannak érzik magukat, mint férj, és vagy mint apa.
Amikor azt írtam, hogy Martin figurája a film főhőse, akkor itt azt is hozzá kell tenni, hogy a valódi főszereplő az alkohol. A történet egy kritikus pontján Martin felesége Anika megjegyzi, hogy nem az zavarja, hogy a férje iszik, mert az egész ország egyfolytában iszik. Ez szinte már természetes számára, és mindenki számára. Az iskola diákjai hétvégente piáló versenyt tartanak a helyi tó körül. Jonas, az egyik diák Martin kérésére egy alkalommal órán elsorolja, hogy milyen alkalmakkor és menny alkoholt fogyaszt. Összesen olyan 50-55 egységnyi alkohol csúszik le a torkán hetente. Ez pedig a többszöröse egy felnőtt ajánlott heti alkoholfogyasztásának; ám a többi diák sincsen lemaradva Jonas mögött az ivásban.
Ez az a közeg, amiben Peter feldobja Finn Skårderud pszichológus elméletét, miszerint az emberek természetes véralkoholszint deficittel születnek. Az elmélet alapján 0.05% véralkoholszint lenne az egészséges és természetes mindenki számára. Ennek a hiányzó alkoholnak köszönhetőek az olyan pszichológiai problémák, mint a depresszió, a kimerültség, a motiválatlanság, és hasonlók. Ennek a számlájára írja az emberekben megjelenő szorongást, és önbizalomhiányt is. A megoldás, tehát a négy barát problémáira az lehet, jönnek rá igen hamar, hogy állandóan tartani kell ezt a fél ezreléknyi szintet. Ami a gyakorlatban 1-2 pohár bor, 2-3 korsó sör, vagy ezek alkoholtartalmának megfelelő egyéb ital elfogyasztásával érhető el. Mivel négy értelmiségiről van szó, természetesen igyekeznek értelmiségi köntösbe öltöztetni az állandó alkoholos befolyásoltságukat. El is hangzik az alkoholisták állandó önfelmentő mondata, hogy ők nem alkoholisták, mert bármikor abba tudják hagyni az ivást. Az értelmiségi köntös pedig egy kísérlet. Szabályokat állítanak fel, jegyzeteket írnak, megbeszélik a tapasztalataikat. A szabályok egyszerűek. Munkaidőben folyamatosan tartják a megkívánt alkohol szintet. Ehhez mindenki hord magánál egy alkoholszondát, és ha napközben szükséges, ráiszik az előző adagra. Este nyolc után tilos alkoholt fogyasztani, hogy ne ébredjenek másnaposan, és újra tudjanak inni és dolgozni. Hétvégén tilos inni. A tapasztalataikat feljegyzik.
A tudományos mázhoz egészen addig a pontig ragaszkodnak, amikor mindegyikük életében bekövetkezik a törés. Márpedig az bekövetkezik, mert nem is lehet más a végkifejlet, hogy halad előre a történet, egyre emelkednek a napi adagok, emelkedik a véralkoholszint is. A kísérlet eleinte úgy tűnik, sikeres. Az alkohol hatására – vagy lehet, hogy nem is annak a hatására – újra felszabadultan tudnak tanítani, részt venni az iskolai életben, és még Martin családi életére is úgy tűnik, pozitív hatással van. A barátok pedig a korábbi visszafogott borongós, panaszos beszélgetéseik helyett újra megélik a baráti összejöveteleiket, és mint pont, mint tinédzser diákjaik boldogan ökörködnek, szkanderoznak, játszanak, részegfociznak. Az sem nagyon zavarja őket, hogy végig a lebukás határán imbolyognak.
A film tele van kiváló poénokkal. A Még egy kört mindenkinek egy jól felépített, kicsit dilizős vígjáték is lehetne, ha nem vetődne a történetre a közelgő tragédia árnya. Ahogy emelkedik az alkoholszint, úgy csökken a kísérletben résztvevők veszélyérzete, és lesznek egyre felszabadultabbak, no meg részegebbek. Aztán egy elszabadult, vadul piálós este után jön a szörnyű másnap, és az elkerülhetetlen szembenézés. Martint bevert fejjel, magatehetetlenül szedik össze a házuk előtt az aszfaltról. Nikolaj pedig a gyereke mellé dől be hajnalban az ágyba, de annyira magatehetetlen, hogy bevizel. Ami pedig a legborzasztóbb a dologban, hogy mindez a gyerekeik szeme láttára történik. Valamint kiderül az is, hogy Martin családja egy ideje tudott róla, hogy a férfi iszik, de nem beszéltek róla. Habár a jelenet szörnyen nyomasztó hangulata elfedi, de ez egy nagyon is tipikus reakció a családtagoktól, ha alkoholista van a közöttük. Igyekeznek nem beszélni róla. Ekkor hangzik el, a fent már említett mondat Anikától, hogy nem az a baja, hogy a barátaival iszik, hanem, hogy nincsen jelen a családjában. A házasságuk tönkremegy, szétköltöznek.
A kísérlet teljes kudarc, be is rekesztik. De be lehet-e rekeszteni az alkoholizmust, helyre lehet-e állítani amit széttört az alkohol? A kísérlet utóhatásaival mindannyiuknak egyénileg kell megküzdenie. A legjobban még Peter jön ki az egészből, aki az alkohol okozta lazaság által még egy lehetséges barátnőre is szert tesz, valamint továbbviszi az elméletét, és bár óvatosan, de egyik diákjának is javasolja az ivást szorongáscsökkentésre érettségi előtt. Tommy benne ragad az alkoholizmusban, ami aztán a halálához is vezet. Nikolaj, helyre tudja állítani a boldogtalan házasságát, és családi életét. Martin erre vonatkozó kísérlete kudarcot vall. Tommy temetésnek napján mégis felcsillan számára a remény, de aztán a nap őrült italozásba fullad a tengerparton az érettségizett diákokkal. Martin részeg táncának végén leveti magát a kikötő mellvédjéről. A levegőben úszó Martin kimerevített képével ér véget a film.
Sok kérdést vet föl a film, de talán a két legfontosabb, hogy eleve hogyan is merülhet föl tanult emberek részéről az, hogy az alkohol lehet a válasz a munkahelyi, és a családi problémáikra; valamint, hogy akkor most tényleg azt láttuk, hogy ha nem lépi át az ember az 0,05%-os alkoholszintet, akkor az alkohol valóban segít? Az első kérdésre azt mondaná bárki, hogy józan ember nem gondolhatja az alkoholt megoldásnak. De a filmben lényegében azt látjuk, hogy a legfiatalabb kortól kezdve a legjobb bulik hajtóereje, az boldogság legfőbb forrása az alkohol. Tehát józanságról szó sincsen. Az alkohol mondhatnánk, hogy tálcán kínálja magát megoldásnak. Ráadásul az életközepi válságba jutott barátok ahhoz nyúlnak, ami a legkézenfekvőbb a számukra, és enyhülést kínál a számukra egyre szorítóbb helyzetükben.
A másik kérdésre könnyű lenne azt válaszolni, hogy igen, holott valójában tudjuk, hogy ennek nem lenne szabad így lennie. A kismennyiségű alkohol valóban oldja a gátlásokat, de amit a filmben látunk, az szerintem lényegében más. Az, hogy egy időre visszatér beléjük az életkedv, a magabiztosság, a játékosság, valójában nem az alkoholnak köszönhető. Sokkal inkább annak, hogy maguk tudnak egy időre kilépni a szorongásaikból, megkövesedettségükből, és vissza tudnak térni az addig eltemetett játékos, kreatív énjükhöz. Az alkohol, csak egy placebo ehhez, ráadásul, mint látjuk nem, hogy nem használ, hanem még árt is. Lényegében az alkohol rombolja le mindazt, ami jót neki tulajdonított a négy barát. Szabadulni pedig tőle nem lehet csak úgy. Talán ezt ismerte fel Martin mielőtt ugrott.
Szász Péter
2 Responses
Hozzátenném az alapos ismertetőhöz, hogy ez egy dán-svéd-norvég vagyis skandináv film. A dán Thomas Vinterberg rendezte, aki az alapítója volt a legendás filmmozgalomnak, a Dogme-95-nek Lars von Trierrel, és olyan nagy filmeket rendezett pl mint a Születésnap (Festen) és A vadászat (Jakten).
A film skandináv, és a sajátos skandináv kultúra minden fontos jellemzője megfigyelhető benne. A skandinávok alkoholkultúrájának történelmi háttere a következő: a szabad vikingkorszakot a kereszténység elterjedése zárta le a szigorú keresztény erkölcsi szabályokkal, ami az ivászatot is regulázta. A reformáció során itt elterjedt lutheranizmus még rátett egy lapáttal. (A protestáns puritanizmus nem tolerálta a hangos táncos-zenés mulatságokat.) Ez az érzések elnyomásához, depresszióhoz és szorongáshoz vezethetett. Az emberek elkezdtek még jobban inni. Az elmúlt század elején bevezetett alkohol-jegyrendszer (50-es évekig érvényben volt pl Svédországban) nyomán az alkohol állami monopólium lett, kizárólag csak alkoholdiszkontokban lehet megvenni a mai napig, és a jelentős adó miatt sokkal drágább, mint bárhol másutt a világon. Az otthoni alkoholfőzést törvény tiltja. Tehát sem az erkölcs, sem a törvény nem tolerálja az alkoholizmust, de nyilván csak azért is isznak (csempészett pia, utazás során tax free-ben megvett pia, külföldi piautak – így MO-n is). Itt az alkohol ára többszöröse a magyarénak, a szórakozóhelyeken megvehető pedig akár tízszerese is lehet a magyarénak. Igazi kocsmakultúra ezért nincs, az embereknek kevesebb lehetősége van összejönni, az emberek itt magányosabbak, otthon isznak magukban, mint a szamarak.
Ezért a filmben bemutatott alkohol-kísérlet nem annyira idegen a skandináv szellemtől.
Köszönjük ez egy nagyon érdekes, a filmet kontextusba helyező hozzászólás volt.
Bártfai Imre