Manapság a mesterséges intelligencia korszakát éljük.
Eláraszt mindent az AI. (Igy angol formában nekem ismerősebb, és így fogom használni.)
Macskás videók készülnek vele. Szép nőkről generál képet, videót. Szép nőknek is generál képet és videót. Feljavíthatjuk vele a fotóinkat. Megírathatjuk vele a dolgozatainkat. Tanácsot ad sütéshez, kádmosáshoz, sőt lelki tanácsot is.
A legtöbbször figyelmeztet is: fordulj valódi orvoshoz, pszichológushoz, „én” csak AI vagyok.
A szobafestőt ne is említsük, abból tényleg valódi kell. Még.
Mivel meglehetősen olcsó, legalábbis alapszinten, megnövelhetjük vele a produktivitásunkat. Az önkifejezésünket is. Szeretnél Giotto modorában háttérképet a telefonodra, de olyan témában, amiről Giotto sosem festett? Az AI tud majd hasonlót. (Még akkor is, ha számos oknál fogva most már kifejezetten nem másol emberi művészeket.)
Szeretnél dögös jazz zenét generáltatni az írásaid kíséretéhez, vagy csak úgy? Íme, a „zenekar”, a világ összes tudásával. Karmester úr, kérem fáradjon a színpadra.
Filmrendezés? Hamarosan az is lesz. Hollywoodhoz képest a töredék töredéke áron. Már csak nem mindenki híres lehet tizenöt percre, de lehet Hitchcock is.
Csakhogy mindezekkel a „jó” dologokkal együtt az AI bizony káros jelenségeket is hoz. Sőt, nagyrészt ezekről a káros jelenségekről folyik ma a közbeszéd.
Először kezdjük a legmindennapibbal. Eláraszt mindent az ún. AI slop. Azaz a mesterséges intelligencia által generált szemét. A béna, ostoba kép, az idióta videó, a tömegízlést vagy azt sem kiszolgáló tartalom, amibe „szerzője” nem tett bele semmi energiát. De még annál is kevesebb ízlést és tudást. Gyakran még erkölcsileg is káros. És ami értékesebb ennél -legyen bár valós vagy mesterséges szerző műve -ebben a szeméthalmazban egyszerűen elveszik.
Aztán meg a gondolkodás, az emberi tevékenység kiszervezése. Mi marad belőlünk, emberekből, ha kiszervezzük a gépeknek a gondolkodást? Ha ő írja helyettünk a dolgozatainkat, akkor ő fog tanulni is. Ha ő végzi a munkánkat, akkor ő kapja a fizetést is majd. Azaz az AI tulajdonosai…
Nem csak buták leszünk, de munkanélküliek is. Számos AI-cégvezető és IT szakember riogat ezzel már jó ideje. Egyesek szerint a fehérgalléros munkák 80 százaléka is elveszhet az AI miatt.
Képzeljük azt a jövőt, ahol tömegek vannak munka nélkül, és a politikai véleményeket AI írja, botok terjesztik, osztják, lájkolják. Tehát könnyű manipulálni egy elkeseredett tömeget.
Jó vége lehet ennek? Ha ezt elhiszed, van egy hidam számodra Brooklynban. Vedd meg, jó áron adom…
Azután jöhet a dramatikus második probléma.
Az „AI öntudatra ébredése.” Én ezt filozófusként szinte kizárhatónak tartom. Miért látnám élesebben ezt, mint az IT szakértők? Mert filozófusként van fogalmam arról mi a tudat.
A tudat egy folyamatos önreflexivitás. Saját benső állapotaink és a külvilág folyamatos tapasztalása, egy áramlás, aminek van egy megfoghatatlan középpontja. Ne menjünk most bele olyanokba, mint a Manfred Frank és Ernst Tugendhat közötti vita a tudat természetéről.
Annyit mindenki beláthat: a tudat egy Én tudata, ami élő testben van. A mesterséges intelligenciának nincs teste. Ezért nem tapasztalja önmagát és a külvilágot. Neki a saját léte nem tudás is egyszerre, tudás és lét nála nem ér össze. Nem tud önmagáról és nem fűződik érdek önmaga fenntartáshoz.
Mint egy élőlénynek.
Ha olvastad Frank Herbert Dűnéjét vagy ismered a történetét akkor tudod, hogy abban a gondolkodó gépek úgy igázták le az emberiséget, hogy más emberek szolgálatában álltak. Na ez a valósabb veszély.
Tehát nem „ébredtek öntudatra” és kezdtek azonnal öldökölni. Miért is akarná az AI leigázni az embereket vagy megölni minket? Valami hülye Frankenstein-logika miatt, amit már ezerszer elkoptattak a filmekben, miszerint a teremtmény gyűlöli a teremtőjét mert nem adott neki szabadságot, asszonyt? (És bizonyára bort és dalt sem…) Ez szerintem ennél bonyolultabb.
Mindenesetre sokat elárul az emberiségről, hogy egy emberi tudatra ébredt gépről azonnal azt feltételezzük, hogy el akar nyomni és legfőképp meg akar semmisíteni másokat…
Ennél Mary Shelley, a Frankenstein írója is kevésbé volt cinikus: az ő regényében a szörnyeteg azért lesz gonosz mert nem szereti senki a külseje miatt és nincs párja sem.
Végezetül álljon itt egy korábbi ipari forradalom veszélyeit felhozó Szabó Lőrinc-vers. Igazán frappáns és illik a mi helyzetünkre is.
…Szörnyű csodákra tanítottam
és szörnyű hatalomra őt, –
még száz év, és rettenve hátrált
a Föld az új isten előtt.
S ekkor, csak ekkor vettem észre,
csak ekkor vettem észre, hogy
mialatt a régit levertem,
a Vas új igába fogott:
én vagyok az ő keze, lába,
velem nyúl a világon át,
velem rakatja emeletekké,
gépgyártó gépekké magát,
s szemem s agyam, mit kölcsön adtam,
már csak egy műszere neki,
már beszél: azt mondja: az embert
magának ő gondolta ki,
ő az élet, munkába már ő
szervez, kereskedik, kifoszt,
ő akar s az én szerepem csak
az, amit érdeke kioszt:
az anyag él és háborúkat
indít föld alatt, föld felett, –
a bilincs rámcsap és maguktól
dolgoznak a gépfegyverek.”
Szabó Lőrinc: A rabszolga
A teremtő és teremtmény viszonya nem úgy fordul meg, hogy a gép fellázad. Hanem úgy, hogy míg a munkát rábízzuk, lassan mi magunk válunk a gép kezévé, lábává — ahogy Szabó Lőrinc is megírta.
Bártfai Imre
Illusztráció: Copilot.